Gyengék az idegeim vagy más se bírna ilyen anyával?
Anyukámmal már gyerekkorom óta hullàmvölgy a kapcsolatunk, teljesen bipolárisnak tűnik. Néhány percig szeret, várja hogy ölelgessem, pusziljam, másik percben már kiabál, úgy beszél velem mint a kutyával, durván, mindenbe bele köt . Ideges természetű, párom már 3. találkozás után azt kérdezte tőlem, hogy anyumnak nincs egy nyugodt perce sem? Mindig tesz-vesz, gyorsan és egyszerre több dolgot csinál, kb sosem volt privát szférám. Azt kellett csináljam amit ő kitalált, ha nemet mondtam két napig csak kiabált velem.
Ahogy felnőttem kezdtem önállóbb lenni és a saját életemet élni , de úgy tűnik most sem fogadja el. Amikor együtt vagyunk elvárja, hogy azt csináljam amit ő kitalált, ha más dolgom van elkezd manipulálni, hogy “en sosem hallgatok rá, azért megyek el mert ő hazajött, semmiségekkel foglalkozom, jó hogy ő mindent megcsinál, hàlàtlan vagyok”
Eljutottam arra a szintre, hogy ha haza jön én kb kikészülök lelkileg. Van egy élettársa, nála van nagyrészt de néha haza jön. Én a szülői házban vagyok amíg felépítem a saját életem. Szakmát tanultam, most abban dolgozom és egy új dologba is belekezdtem, hétvégén kell vizsgàznom. Két hete készülök rá, próbálok egyszerre dolgozni és készülni a vizsgára, itthon főzni meg amit muszáj. Erre haza jön ő és kb mindenbe bele köt. “Ez miért itt van, azt nem mostad el, hogy lehet így élni, miért vagyok ilyen lusta, hogy néz ki a ház, engem nem érdekel semmi” hiába közöltem vele hogy most erre koncentrálok, fontos, hogy jól levizsgázzak, kb semmibe veszi és folyton kezdi a kötekedést amint nyugodtan leülnék tanulni.
Olyan reakciót vált ki belőlem hogy világgá tudnék menni, síró görcsöm lesz kb mint gyerek koromban. Nem tudok koncentrálni , mert közben fáj is hogy ilyen a viszonyunk. De emiatt meg nem tudok a saját dolgomra figyelni. Már tervezem, hogy a páromhoz menjek amíg ő itthon lesz, de tudom hogy emiatt még nagyobb balhé lesz.
Vajon az én lelkem túl érzékeny, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem, vagy más se tudná ezt normálisan viselni? 24 n
válasza:
válasza: válasza:Nem vagy túl érzékeny, ne hibáztasd magad.
Anyukádnak valószínűleg lelki problémái vannak, és sajnos rajtad vezeti le, mert általában azokon vezetjük le a "fáradt gőzt" akiket szeretünk, és ezt úgy általánosságban írom.
Azért kíváncsi lennék, hogy a sok szájhős közül ki bírna ilyen emberrel együtt élni, legyen az anya, apa, férj stb, aki b@szogat, kiabál, mindenbe beleköt.
A kérdező próbálja a jövőjét építeni, tanulni, dolgozni, de mégis ő lenne a rossz hálátlan kölyök? Nem a lábát lógatja egész nap és számítógépes játékokon tengődik.
Természetesen tiszteljük a szüleinket, de ez nem jelenti azt, hogy mindent is el kell viselnie a gyereknek. Kölcsönös tisztelet és kompromisszumok.
Köszi a többi választ is!
26. Nem gondoltam, hogy épp olyan fontos információ ki nevén van a ház , mert a kérdésem csak a személyes kapcsolatomra irányult anyummal. Felénk valahogy az a normális, hogy addig van a “gyerek “ otthon , amíg lehetősége lesz egyedül, külön családként funkcionálni és nem rakják ki a szülők amint lesz egy kis kereste, hogy nesze mostmár van pénzed fizesd az albit ahogy tudod. Itt az a “szokás”, hogy segítik a gyereküket amíg kell (persze itt nem az élősködőkre gondolok, akik 40 évesen se tudnak önálló életet élni) plusz nagyon sokan a szülői házba nősülnek úgymond, akiknek nincs gondja azzal, hogy egy udvaron lakjon anyósékkal… kibővítik a házat és örülnek, hogy helyben maradnak az unokák.(Így jött ide anyukám is) Én valahogy ezt vettem természetesnek, számomra az a fura, ha a szülő elüldözné otthonról az éppen felnőtt gyerekét.
En csak annyit akartam, hogy amíg képzem magam és elindulok az úton amit akartam, addig lakhassak már a hàzban amiben felnőttem , azt a pénzt amit kiadtam volna a bérre, magamra tudtam fordítani és gyorsabban haladni. Nyilván saját, közös ház a cél a párommal, de addig ez így könnyítés volt az életemben. Közben meg bánom is, hogy nem tudunk jól kijönni, de kb minden találkozás ebbe torkollik . Elfogok menni, amint tudok szerintem.
válasza:"Elfogok menni,amint tudok szerintem"
Pontosan az anyud ezt szeretné,ha eszed van,akkor nem mész sehova sem,mivel azt irtad,hogy a lakás a tied is.
Biztosan a pasijával van gond és rajtad vezeti le,mind azt,amit õ megél.
Talán irigy is rád.
válasza:Nyugi. Anyukád pszichológiai eset. Más se bírná jól.
Kicsit az én anyám is hasonló: akkor érezte jól magát, ha mindig mindent kontrollálhatott, egyúttal rengeteget igényelte, hogy kifejezzem felé, mennyire szeretem és mennyire fontos nekem, és ha nem tettem, rettentően kiakadt, sírt, stb.
Ez gyerekkorban, amíg egyértelműen a szülő a főnök, addig működik, aztán ahogy növekszik a gyerek, majd egyre halad előre már felnőttként az élete önálló dolgaival, úgy él át egyre nagyobb veszteséget az ilyen szülő. Veszteséget egyébként minden szülő átél, de aki számára a fő megerősítést az életben a gyereke kontrollálása és a tőle érkező visszajelzések jelentették, az különösen nagy veszteséget él át. És ha ezt nem sikerül feldolgoznia (és hát ha addig is egészségtelen módon állt a gyerekéhez, akkor elég kétséges, hogy sikerül), akkor egy sor különféle romboló megoldáshoz folyamodhat.
Huszonéveim elején nehezen kiharcoltam az önállóságomat, utána évről évre egyre feszültebb lett a viszony, érzelmi zsarolásokkal, függésben tartási próbálkozásokkal, kényszeres mindenbe-beleszólással, kiszámíthatatlan kiakadásokkal, visszatérő veszekedésekkel. Mostanra olyan szinten nem tudja elviselni, hogy a fia felnőtt, meghúzta a határait és halad előre a saját önálló életében, hogy hozzám szólni sem hajlandó, úgy tesz, mintha nem is léteznék. Nem tudom, lesz-e ebből valami, én már félig elgyászoltam az anyámmal való kapcsolatot.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!