Gyengék az idegeim? Mikor, miért bőgtetek (először) meddőségi kezelések kapcsán?

nem csodálom,hogy sírtál,én is állandó stresszben voltam,hogy nehogy valami közbejöjjön.

3 lombikunk volt,amik nem sikerültek,az egész egy érzelmi hullámvasút.Sajnos ez ilyen.

Szerintem normális. Eleve az megterhelő szerintem, ha valakinek nem lehet természetes úton gyermeke. Megmondom az őszintét, hogy mi 3 hónapja próbálkozunk, ami tudom nem nagy idő. De nem 21 éves vagyok, hogy mindent csak úgy ráhagyjak. Ha annyi idős lennék sem hagynám rá. A párom meg már 40 is elmúlt.

A másik meg az, hogy én inkább most csináltatok egy összeférhetőségi vizsgálatot, sosem tudni. Nekem anyu 21 éves volt, mégis csak a 11. hónapban sikerültem. Ez 1989-ben volt,állítólag akkor vmi piros papír jött vissza. Vércsoport összeférhetetlenség volt vagy mi. Nekem a legbelső félelmem az, hogy nem lehet a párommal közös gyerekünk. Lehet ezt rágörcsölésnek hívni, de sok ilyen esetet olvasni sajnos. Ez is milyen dolog, hogy az orvos nem lesz elérhető... nem értem én ezt.

Most mondjam azt, hogy a társadalmunkban meg egy bizonyos rétege meg fial szó szerint némelyik a kutyaólba? Nah ilyenkor nem értem, nekik miért adatik meg a gyerek... Bocs, hosszú voltam, de ilyenkor akarva akaratlanul felhúzom magam, mert annyira igazságtalannak érzem, hogy másik meg meddőségibe jár.