Normális állapot ez és csak az én idegeim gyengék?

kisfiam 5 éves. Amióta megszületett, semmi időm nincs magamra. Be kellett fejeznem a tanfolyamaimat, akkor volt 2 éves és gyakorlatilag nem tudtam tanulni, mert egyetlen percre sem hagyhattam magára (ez akkor természetes volt, hisz két évesen nem lehet elvárni az önállóságot, ez így rendben is volt) Felkeltem hajnalban vagy ha tudtam fennmaradtam sokáig. Valahogy megcsináltam. (Persze amikor napközben aludt, akkor én dolgoztam, mert két hetes kora óta dolgozom)

Két éve kiköltöztünk Németországba. Ami azt jelenti, hogy folyamatosan foglalkoznom kell a némettel, ami elég fárasztó, főleg azután, hogy napi 6 órát dolgozom. Most is megpróbálok hajnalban kelni, ami "hajnali" 6 órát jelent, de mivel eléggé kimerült vagyok, így korábban nem bírok felkelni. Ahogy felkelek, akármilyen csendben vagyok, akkor is felkel a kisfiam, holott Ő 7 órakor kel, 8-ra megyünk oviba.... Így megint nem tudok tanulni. Este 8 óra környékén megyünk aludni, olvasás, éneklés és alvás szokott ilyenkor lenni. Sajnos hiába akarnék fennmaradni 8 körül én is kidőlök (szerintem ez egy kimerült állapot miatt lehet, az egészségem sem az igazi sajnos) Kisfiam nem hajlandó egyedül aludni, hiába van szép ágya, szép szobája, velem akar aludni. Ezt el is fogadom, nincs is szerintem ezzel baj... De az a probléma, hogy amíg én alszom, alszik Ő is, de ahogy megébredek, azonnal mintha megérezné felkel Ő is. Ilyenkor már befeszülök, mert tudom, hogy amit elterveztem, hogy pl. tanulni fogok, az ugrott...

napközben sem tudok kikapcsolni egy órát sem, mert folyamatosan igényli a foglalkozást, egyetlen megoldás a TV nézés lenne, pl. félóra - óra idő, de ha tv-t néz, nem tudja abba hagyni vagy dührohamokat kap. Ezért nem preferálom a TV-t.

Még WC-re sem tud egyedül elmenni, kisdolognál, nagydolognál kísérni kell. (itt nem a popótörléssel van a bajom, hanem azzal, hogy amíg végzi a dolgát, ott kell vele lenni)

Ne értsetek félre, imádom, mert egy nagyon okos, kedves kisfiú, de nagyon önzőnek tartom, amiért nem hagy békén soha. Állandóan játszom vele, megtervezzük, hogy mikor mit fogunk csinálni, de ez sem vált be. Úgy érzem, mintha az akaratomban, a személyes szabadságomban korlátozna, és ha megkérem, hogy most egy picit nézegessen Ő is könyvet, mert Anya tanulna, mert vizsga lesz, akkor is dührohamot kap és még meg is üt. Ordít.

Akármi is a véleményed, nyugodtan írd le. Biztosan kapok majd hideget meleget, de abból tudok csak tanulni :-))

Elnézést, ha kicsit összefüggéstelen volt az írásom, de siettem...