Normális állapot ez és csak az én idegeim gyengék?
kisfiam 5 éves. Amióta megszületett, semmi időm nincs magamra. Be kellett fejeznem a tanfolyamaimat, akkor volt 2 éves és gyakorlatilag nem tudtam tanulni, mert egyetlen percre sem hagyhattam magára (ez akkor természetes volt, hisz két évesen nem lehet elvárni az önállóságot, ez így rendben is volt) Felkeltem hajnalban vagy ha tudtam fennmaradtam sokáig. Valahogy megcsináltam. (Persze amikor napközben aludt, akkor én dolgoztam, mert két hetes kora óta dolgozom)
Két éve kiköltöztünk Németországba. Ami azt jelenti, hogy folyamatosan foglalkoznom kell a némettel, ami elég fárasztó, főleg azután, hogy napi 6 órát dolgozom. Most is megpróbálok hajnalban kelni, ami "hajnali" 6 órát jelent, de mivel eléggé kimerült vagyok, így korábban nem bírok felkelni. Ahogy felkelek, akármilyen csendben vagyok, akkor is felkel a kisfiam, holott Ő 7 órakor kel, 8-ra megyünk oviba.... Így megint nem tudok tanulni. Este 8 óra környékén megyünk aludni, olvasás, éneklés és alvás szokott ilyenkor lenni. Sajnos hiába akarnék fennmaradni 8 körül én is kidőlök (szerintem ez egy kimerült állapot miatt lehet, az egészségem sem az igazi sajnos) Kisfiam nem hajlandó egyedül aludni, hiába van szép ágya, szép szobája, velem akar aludni. Ezt el is fogadom, nincs is szerintem ezzel baj... De az a probléma, hogy amíg én alszom, alszik Ő is, de ahogy megébredek, azonnal mintha megérezné felkel Ő is. Ilyenkor már befeszülök, mert tudom, hogy amit elterveztem, hogy pl. tanulni fogok, az ugrott...
napközben sem tudok kikapcsolni egy órát sem, mert folyamatosan igényli a foglalkozást, egyetlen megoldás a TV nézés lenne, pl. félóra - óra idő, de ha tv-t néz, nem tudja abba hagyni vagy dührohamokat kap. Ezért nem preferálom a TV-t.
Még WC-re sem tud egyedül elmenni, kisdolognál, nagydolognál kísérni kell. (itt nem a popótörléssel van a bajom, hanem azzal, hogy amíg végzi a dolgát, ott kell vele lenni)
Ne értsetek félre, imádom, mert egy nagyon okos, kedves kisfiú, de nagyon önzőnek tartom, amiért nem hagy békén soha. Állandóan játszom vele, megtervezzük, hogy mikor mit fogunk csinálni, de ez sem vált be. Úgy érzem, mintha az akaratomban, a személyes szabadságomban korlátozna, és ha megkérem, hogy most egy picit nézegessen Ő is könyvet, mert Anya tanulna, mert vizsga lesz, akkor is dührohamot kap és még meg is üt. Ordít.
Akármi is a véleményed, nyugodtan írd le. Biztosan kapok majd hideget meleget, de abból tudok csak tanulni :-))
Elnézést, ha kicsit összefüggéstelen volt az írásom, de siettem...
válasza: válasza:Lehet bunkonak fogok tűnni bár nem akarok az lenni.
De mióta megszületett soha nem kapott 100%-os figyelmet hisz irod h 2 hetes kora ota dolgozol.
Azóta is vannak plusz elfoglaltsagaid mellette. Ami nem baj de ebben az esetben igen. Ha legalább az elso 1 évét csak rá szenteled lehet nem lesz ilyen ragaszkodó.
Bizonytalan a kicsi,attól fél a sok minden más dolog "kitúrja" őt a helyéről. Én megertem h igy viselkedik. Hisz amennyi időt csak tud veled szeretne lenni mert anyának igyis ugyis vannak más plusz fontosabb dolgok az életében. A gyerem sokkal jobban megviselt mint te ez tuti biztos. Ha nem látszik rajta hidd el akkor is. Kellene néhány nap amikor csak vele foglalkozol. Érezze h ő is fontos nem csak a munka meg stb.
Kedves 12-es, nem tűntél bunkónak. Söt!!! Köszönöm. Sajnálom, hogy ezt a dolgot nem én vettem észre :-((
Sajnos az elsö évét sem tudtam Neki szentelni, mert muszáj volt dolgoznom :-( egyedül nekem volt keresetem. Ebbe én is belebetegedtem egyébként.
Mindig is és mostanában is a munkán kívüli idöm 90%-át a kisfiammal játszva töltöm, de ha Neki ettöl több kell, akkor összeszedem magam és még több idöt töltök vele.
èn is érzem, hogy túl sok más dolog van, ami elfoglaltsággal jár (munka, tanfolyam, tanulás - ebböl a tanfolyamon már szerencsére túl vagyok) de ezeken kívül semmit nem csinálok. Nem járok barátnökhöz, soha nem randizom (és nem is randiznék, amíg ilyen kicsi), ritkán sportolok, semmi több. Ezért akartam volna néha "emberi idöben" olvasgatni, tanulgatni. De ha nem megy, akkor inkább nem eröltetem.
Megpróbálok többet foglalkozni a kisfiammal, hátha attól megnyugszik :-)
válasza: válasza:Én úgy gondolom, nem minden gyerek egyforma és nem lehet ugyanazokkal a nevelési módszerekkel célt érni.
5 éves a kisfiad, rajtad kívül senkihez nem tud igazán kötődni. Ő ilyen. Türelem, 6-7 éves korukban változnak nagyot a gyerekek. Kicsit megkomolyodnak, belátóbbá válnak. Elfogadják, ha azt mondod, most van egy kis dolgod.
Én is várom már egy kicsit (hasonlóan későn jött 3,5 éves gyerekem van, együtt alvós!) ezt a megkomolyodást, ugyanakkor néha meg is állítanám az időt. Olyan hamar felnőnek.
Egyébként szerintem semmi baj a kisfiaddal. Nyilván van benne feszültség, amit a közösségben nem tud levezetni, ezért is vannak a dührohamai.
Elhiszem, hogy fáradt vagy. Kitartás! Ez az energia befektetés megtérül később!
válasza:Nem kell kísérgetned a wc-re, ha ordít, akkor ordít, egyszer megunja. De NINCS rá igénye, hisz az oviban pöpecül megy egyedül is neki.
Valamikor el kell kezdened határokat szebni - talán még nem késő -, vagy belebolondulsz a folyamatos rajtad lógásba.
válasza:Én is úgy gondolom, hogy ennek a csemetének krónikus mamahiánya van. És amikor 2kor elhozod az oviból, nem alszik már otthon? Vagy az oviban? Neki hogy megy a kinti élet, a nyelvtanulás? Barátok? Vele rendben van minden az oviban? AZ, hogy otthon ki sem bújik belőled, az egyértelműen annak a jele, hogy hiányzol neki, azzal, h dührohamot kap, az megint visszavezethető erre-szerintem. Valahogyan úgy kellene kicsit átszervezni az életeteket, hogy több legyen benne az "EGYÜTT"! A nyelvtanuláshoz gonolom a legfontosabb a szókics.Tanuljatok együtt. Vegyél színes könyveket, és együtt tanuljátok a szavakat, kifejezéseket. Hetente tartsatok olyan napot/napokat, amikor te nem tanulsz, meg házi munkát végzel, hanem csak együtt vagytok. Együtt akér bevásároltok, vagy együtt nostok, főztök.
A nagybácsira, vagy keresztapa, vagy ki..na rá is lehetne építeni egy napot. Ő megy érte az oviba, elmehetnek ide-oda, nekem meg van szusszanatnyi időd. Ottani barátok, kisgyerekes családok, összejárások nem jöhetnek szóba? Játszóházak.
Ráadásul már azért nem annyira kicsi, meg kell vele beszélni a dolgokat. Te most megnézed ezt a mesét (válasszon ő), te pedig ott mellette a fotelban ülve olvasgatsz.A mese után te választod, h mit csináljunk.
Én még ugyan ilyen helyzetben nem voltam, de úgy gonolom, valahogy így próbálnám meg a változásokat.
válasza:17. vagyok
nem beszélve arról, h szerintem lerí rólad, h túlterhelt vagy, fáradt, lehet ingerlékenyebb is.És az ő piszok érzékeny szenzorai ezt rögtön leveszi.
válasza:Az alap, hogy túlterhelt vagy. Oké, hogy dolgozol és anya vagy, de muszáj megtalálni azt az időt, amikor feltöltődhetsz. Ha az naponta fél óra, akkor annyi, de erre szükség van azért, hogy türelmes, figyelmes stb tudj lenni a gyerekeddel. Erre találj alkalmat mindenképp.
Arra nem mondok semmit, hogy együtt alszotok, te is írtad, hogy ezzel nincs problémád. Max 2 év múlva gondolom úgy is változni fog a helyzet. Mert egy iskolás nagy fiúnak már ciki lesz anyucival aludni. Bár lehet, hogy jobb lenne NEKI ha külön aludna, mert nem ébredne rád fel mindig kora reggel. Ezt neked kell érezni. Viszont a verés, rugdosás az megengedhetetlen! Komoly következményei lesznek. Nem riogatni akarlak, de ha szeretnéd, hogy tiszteljen, akkor ezt most kell elrendezni. Gondold at, hogy min szeretnél változtatni és mindig egyszerre csak egy dolgot szem elott tartva szépen időt adni minden változásnak menjetek neki ezeknek. Kivéve a rugdosás... ott nincs idő! Kitartást!
válasza:"De mióta megszületett soha nem kapott 100%-os figyelmet hisz irod h 2 hetes kora ota dolgozol.
Azóta is vannak plusz elfoglaltsagaid mellette. Ami nem baj de ebben az esetben igen. Ha legalább az elso 1 évét csak rá szenteled lehet nem lesz ilyen ragaszkodó.
Bizonytalan a kicsi,attól fél a sok minden más dolog "kitúrja" őt a helyéről. Én megertem h igy viselkedik. Hisz amennyi időt csak tud veled szeretne lenni mert anyának igyis ugyis vannak más plusz fontosabb dolgok az életében. A gyerem sokkal jobban megviselt mint te ez tuti biztos. Ha nem látszik rajta hidd el akkor is. Kellene néhány nap amikor csak vele foglalkozol. Érezze h ő is fontos nem csak a munka meg stb."
A világ számos országában csak néhány hét jár szülés után a nőnek és mehet vissza dolgozni. Még egy év is luxus, ennyit se tudnak a gyerekkel tölteni a legtöbben. Mégse lesz minden külföldi kisgyerek egy hisztis 5 éves, aki klotyóra se tud egyedül menni és dührohamot kap, ha az anyja nem őt bámulja. Ez a gyerek borzalmasan el lett kényeztetve és a markában tartja az anyját, mivel érdekes módon máshol tud normálisan viselkedni, mivel nincs ott az, akinek műsort lehet csinálni. És hát, annyira azért nincs is beszarva attól, hogy az anyja lelépett és más kitúrta őt meg lepasszolta az oviba, mert hát valójában ott tök jól és normálisan elvan.
Meg kellene néhány nap, amikor csak vele foglalkozik? Hát gondolom hétvégéi azért voltak mindig anyukának hiába ment hamar vissza dolgozni és hát akkor se volt más se, csak a gyerek...
Pont, hogy el van kényeztetve, nem pedig keveset van vele törődve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!