Egy gyermek meddig segítse a szüleit,kvázi a saját kárára is?

Ezt a srácot csak pontosan annyira terheli a felelősség a szüleivel kapcsolatban, mint a testvérét. 50-50 %-ban. A kedves testvére is vállaljon felelősséget az ügy érdekében. A jog szerint is felesben örökölnek mindent (gondolom nem féltestvérek).

Jogilag az hol korrekt, hogy az egyik lelép otthonról és a másik meg az egész életét beáldozza a szülei miatt? Ezzel az erővel ez a srác is leléphetne, vállalhatna gyereket, és kereshetne kifogásokat, mint a testvére.

Szerintem a testvérével kellene megbeszélni, hogy miben tudna ő segíteni, hogy ez a helyzet meg legyen oldva. És nem kell elfogadni a kifogásait.

Ha ezzel a sráccal történne valami (ne így legyen), akkor hogy lenne rendezve a szülők ügye? Mit csinálna a testvére?

Nagyon kemény szitu, én is ilyenben vagyok, csak nekem ráadásul sz.ar szülők is voltak, tehát nincs lelkiismeretfurdalásom feléjük, csak a tudat azért, hogy a gyerek felelős valamilyen szinten sajnos irántuk.

Talán eladni a házukat, és valami otthonba beadni őket.

Nem tudom hány éves lehet a barátod, de erre nagyon könnyen ráfog menni mentálisan, és fizikailag is.

Kérdező, a szülőknek mi az elvárása a gyerekükkel szemben? Szóba került az, hogy a fiú lépne, és emiatt érzelmileg megzsarolták? Megfenyegették azzal, hog "miatta" fognak éhen halni, télen megfagyni?

A fiú miként próbálna tovább lépni? Opció az, hogy egy nagyobb családi ház, ahol a szülőknek lenne egy külön lakrész? (Amibe természetesen beszállnának a mostani, de a jövőben eladandó családi házuk értékével?)

Ez sem a legideálisabb, de legalább valami...

Az nagyon kényelmes megoldás, hogy othon vagy egy gyerek, aki megoldja azt, amit két felnőtt ember együtt sem volt képes egész életükben, és most se képes. A büdös életbe nem fognak egyéb megoldás után nézni, amíg ez a felállás, kifogás meg mindig mindenre van és lesz is! Tudod, nekem ilyenkor az az özvegy öreg néni jut mindig eszembe, aki tolószékből is megoldja a kertészkedést, és még a piacra is kihordja a kis virágait árulni. Megoldja, mert meg kell oldania. Jah, és nem bűzlik, tehát a mosakodást is meg tudja egyedül oldani.

Nem azt mondom, hogy a barátod (vagy fene tudja kid) szülei nem érdemelnek segítséget, de basszus, meg kellene tanulni alkalmazkodni ahhoz az élethez, amit maguknak teremtettek, ahogyan a barátodnak is. Ha neki az jó, hogy otthon ül és az anyjáékkal él szimbiózisban, akkor az ő dolga, ha nem, ha önálló életre vágyik, akkor meg lépjen. Mi lesz, ha nem marad? Szól neki anyu, hogy ne menjen el, ne a barátnőjével éljen, mert ők akkor nem tudnak megélni?

És a szülők nem éreznek semmi felelősséget azért, hogy gyakorlatilag oda kötözik és tönkre teszik a fiuk jövőjét? A másik meg éli világát?!

A másik fiút nem lehet szülőtartásra kötelezni? Nem ismerem a jogszabályt. Ha a szüleit most is támogató fiú ott marad kényszerből a szülei mellett, az ő élete is el van rontva. Nincs jövője sem a magánéletben, sem a munkában, hiszen amint a kérdező írta, ez egy elmaradott vidék, ahol nincs fizető munka és jövő sem. Itt élje le az életét??

Ilyen helyen még olyan embert sem találni, aki a házért cserébe eltartási szerződést kötne és gondozná a szülőket, mert a ház gyakorlatilag értéktelen.

Ebben a történetben a szülők a legnagyobb hibásak, mert nem gondoltak a jövőjükre, most pedig éppen a fiukét teszik tönkre, a másik meg nevet a markába.

Bármennyire is nehéz leírni, én nőként menekülnék az ilyen fiú mellől, mert se nekem, se a gyermekeimnek nem lenne jövője.