Nagyon felenk es onallotlan vagyok, a csaladom is tehet errol szerintem, ilyen helyzetben nincs kiut ha nem merem/nem tudom megtenni azt a bizonyos lepest?
Nem merek onalloan megcsinalni semmit?
22 eves lany vagyok es nagyon felos. Egyedul egy telefonhivast sem merek lebonyolitani. A tobbirol meg ne is beszeljek. Iden vegzek az iskolaimmal, es arra gondoltam, hogy elkoltozok otthonrol, vagy masik varosba, vagy kulfoldre dolgozni, hogy onallosodjak. De felek, hogy nem allnam meg a helyemet.
Csak a szocialis kapcsolatokban vagyok bena.
Olyan teren onallo vagyok, hogy itthonrol feladok egy csekket, ruhat rendelek, fozok-mosok-takaritok stb.
De ha be kell menni egy boltba, vagy a postara, bankba, hivatalos ugyet intezni akkor fogalmam sincs miert, de szornyu erzesem van. Mindig attol felek, hogy ott hulyenek neznenek amiert kezdo vagyok es kerdeznek a masoknak rutin tennivalokrol 22 eves letemre.
Allasinterjura sem tudom, hogy hogyan fogok elmenni, mert eddig mindent anyukam intezett helyettem. Oda meg nem vihetem.
Onallosodni szeretnek, ahhoz kell az elkoltozes. Azert is kell az elkoltozes, mert anyukamek reszben ellehetetlenitenek, nem mernek magamra itthon hagyni (ezert nyaron kotelezo veluk nyaralni), mindig azzal gunyolodnak, hogy ugysem koltozok el soha, ugysem lesz pasim stb. igy meg hogy legyen onbizalmam?
De hat en nem merem meglepni. Tenyleg keptelen vagyok ra. Nagyon felek az idegen helyektol, szituacioktol, emberektol es se barataim sincsenek, se olyan rokonok masik varosban/orszagban akik kicsit segitenenek az uj helyen munkat szerezni.
Nem tudom hogyan vagjak neki. Nagy almom Írország....beszelek is angolul, de igy???? Hogyan?
Annak konnyu, akiknek ismerosok, csalad segit kimenni. :( Nincsenek elveszve.
Egyedul azt latom megoldasnak hogy egy megerto pasival osszejovok es o segit majd nekem elhelyezkedni, vele osszekoltozok es mellette nem lesz oylan nehez elkezdeni a felnott eletet sem. Esetleg vele uj eletet kezdeni mashol...
Kene mogem egy tamogato hatter, akik megsem a szuleim. Tehat olyan aki segit. Segit atlendulni a nehezsegeken, de utana meg hagy nekem teret es mindig ad egy pici onallo feladatot, segit munkat szerezni, de utana mar en intezem a dolgaimat, stb. De megis ki akar egy ilyen bena 22 eves lannyal osszejonni? Allitolag az ilyen tipusu emberek, mint en, mindig bevonzzak a rossz, toxikus parkapcsolatokat. Pedig nem vagyok buta, se csunya! Csak felenk! Hatalmas a vagy bennem az onallosulasra, de nem merem megtenni! Egyedul nem megy! Egyedul vagyok ebben a vilagban :(
Amit fel tudok mutatni: erettsegi, angol nyelvtudas, egy masik (ritka) nyelv alap szinten beszelese es teljes megertese es egy okj szakma. Utolso meg folyamatban.
Hát.... a dokim megértette. :D
És mondta, hogy ez is egy tünete a depressziónak. :/
Megfordíthatnánk.
Te tök szerencsés vagy, van szakmád, a szüleid eltartanak, nyilván annyira csórók sem vagytok, van nyelvtudásod, fiatal vagy, nem köt le a család, szabad vagy.
De ja, te vagy itt a legszerencsétlenebb hátrányos helyzetű, aki esélytelenségből indul, nyilván.
52-es igazad van, nem kéne törődnöm velük...
Különben a szülői részre válaszolva: Igen, nem kell elmennem, de akkor rámúszítják a szomszédot.
Milyen ez? Hát bakker! Addig kell elköltöznöm itthonról, mert akkor legalább nem kell velük mennem. De a nyaralásuk 2 héttel az iskolám vége után lesz...:S
" Együtt könnyebb intézni bármi ügyet"
Az oké, hogy nem éltél még se külön se külföldön....de párod volt már amúgy?
Csak mert én vagyok a 42es válaszoló, és elmondhatom neked, hogy egyedül sokkal egyszerűbb :D:D Még úgy is, hogy szeretem a páromat.
Ugyanis nem elég a stressz meg az új helyzet, új problémák, de még ott a párkapcsolatod is, ami külön törődést igényel, főleg, ha nem jól bejáratott pár vagytok már 20 együtt öltött évvel a hátatok mögött (ami 22 évesen elég valószerűtlen).
Életemben nem volt olyan nehéz mint akkor együtt összezárva, egymásra utalva a párommal. Ezt sok más hasonló szituban lévő ismerősöm is megerősítette, mikor én azt hittem, hogy velünk van a gond. Nehéz. Nagyon. Egyedül csak a saját igényeidre figyelsz, mobilisabb vagy. Két embernek két munkát kell keresni, két személyre kell mindent figyelemmel tartani, nem megy mindig egyszerre a kettő.
Az, hogy pl támogassátok egymást is az ideálisabb kapcsolat ismérve, és az nem jut mindenkinek. Ismét csak, ha nem évek óta vagytok együtt, akkor ez nagy próbatétel, és nagyon pocsék azért hazahúzni, mert szétmentetek...és én láttam ilyet, többet is. Szóval te csak hiszed, hogy könnyebb. Valójában csak más.
Van nyelvtudásom: Nem merem használni. Félek hogy elhibázok valamit.
Van szakmám(lesz): Félek, hogy rossz leszek bemne, nem vesznek fel sehova
A szüleim meg...inkább ellehetetlenítenek.
Én nem hiszem el, hogy ilyen nyomorult ember létezik :D
Mindenre van kifogás, MINDENRE.
Lelkileg könnyebb, mert tudom milyen ha valaki meghallgat, együtt kelsz vele, van kihez szólni...(igen, van szar párkapcsolat, tapasztaltam is, de nem olyanra vágyok)
Igen, volt egy párkapcsolatom, de az a fiú is bántott, csúnyán beszélt velem és akkor is szexelt velem ha nem akartam....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!