Nagyon felenk es onallotlan vagyok, a csaladom is tehet errol szerintem, ilyen helyzetben nincs kiut ha nem merem/nem tudom megtenni azt a bizonyos lepest?
Nem merek onalloan megcsinalni semmit?
22 eves lany vagyok es nagyon felos. Egyedul egy telefonhivast sem merek lebonyolitani. A tobbirol meg ne is beszeljek. Iden vegzek az iskolaimmal, es arra gondoltam, hogy elkoltozok otthonrol, vagy masik varosba, vagy kulfoldre dolgozni, hogy onallosodjak. De felek, hogy nem allnam meg a helyemet.
Csak a szocialis kapcsolatokban vagyok bena.
Olyan teren onallo vagyok, hogy itthonrol feladok egy csekket, ruhat rendelek, fozok-mosok-takaritok stb.
De ha be kell menni egy boltba, vagy a postara, bankba, hivatalos ugyet intezni akkor fogalmam sincs miert, de szornyu erzesem van. Mindig attol felek, hogy ott hulyenek neznenek amiert kezdo vagyok es kerdeznek a masoknak rutin tennivalokrol 22 eves letemre.
Allasinterjura sem tudom, hogy hogyan fogok elmenni, mert eddig mindent anyukam intezett helyettem. Oda meg nem vihetem.
Onallosodni szeretnek, ahhoz kell az elkoltozes. Azert is kell az elkoltozes, mert anyukamek reszben ellehetetlenitenek, nem mernek magamra itthon hagyni (ezert nyaron kotelezo veluk nyaralni), mindig azzal gunyolodnak, hogy ugysem koltozok el soha, ugysem lesz pasim stb. igy meg hogy legyen onbizalmam?
De hat en nem merem meglepni. Tenyleg keptelen vagyok ra. Nagyon felek az idegen helyektol, szituacioktol, emberektol es se barataim sincsenek, se olyan rokonok masik varosban/orszagban akik kicsit segitenenek az uj helyen munkat szerezni.
Nem tudom hogyan vagjak neki. Nagy almom Írország....beszelek is angolul, de igy???? Hogyan?
Annak konnyu, akiknek ismerosok, csalad segit kimenni. :( Nincsenek elveszve.
Egyedul azt latom megoldasnak hogy egy megerto pasival osszejovok es o segit majd nekem elhelyezkedni, vele osszekoltozok es mellette nem lesz oylan nehez elkezdeni a felnott eletet sem. Esetleg vele uj eletet kezdeni mashol...
Kene mogem egy tamogato hatter, akik megsem a szuleim. Tehat olyan aki segit. Segit atlendulni a nehezsegeken, de utana meg hagy nekem teret es mindig ad egy pici onallo feladatot, segit munkat szerezni, de utana mar en intezem a dolgaimat, stb. De megis ki akar egy ilyen bena 22 eves lannyal osszejonni? Allitolag az ilyen tipusu emberek, mint en, mindig bevonzzak a rossz, toxikus parkapcsolatokat. Pedig nem vagyok buta, se csunya! Csak felenk! Hatalmas a vagy bennem az onallosulasra, de nem merem megtenni! Egyedul nem megy! Egyedul vagyok ebben a vilagban :(
Amit fel tudok mutatni: erettsegi, angol nyelvtudas, egy masik (ritka) nyelv alap szinten beszelese es teljes megertese es egy okj szakma. Utolso meg folyamatban.
válasza:Igazad van, nem írjuk hogy szedd össze magad, és saját példakat sem írunk!
Azt írjuk,hogy maradj olyan, amilyen vagy, így tovább!
Megfelelő válasz?
válasza:19 évesen elmentem Kanadába, úgy, hogy addig még éjszakát is csak elvétve töltöttem máshol a szülői házon kívül. Két évig nem is mentem haza.
A párommal együtt mentem, de mindent mi szerveztünk, senki nem segített se kijutni se a dolgokat megoldani. ott viszont sokakkal összebarátkoztunk.
Azt hiszed, nem nehéz? Dehogynem! De meg lehet csinálni és megéri önállónak lenni.
Én azóta is külföldön élek, csak máshol, és mindent magamnak intézek, pedig én is nagyon introvertált vagyok.
Nálad viszont annyira hiányzik az akarás is, hogy csak arról ábrándozol, hogy biztos mindenkinek az ölébe hullik minden.
Az én szüleim sem álltak jól anyagilag, hogy az utamat finanszírozni tudjam, kb minden ingóságomat eladtam, amit nem vittem magammal, kint pedig már dolgoztam....
válasza:"ilyen helyzetben nincs kiut ha nem merem/nem tudom megtenni azt a bizonyos lepest?"
Ezt kérdezted. A válasz: nem, nincs kiút, ha semmit nem vagy hajlandó tenni érte. Mégis, mi lenne a kiút, ha csak sajnáltatod magad?
Te tudod...kár, hogy fikarcnyi együttérzés sem szorult beléd.
De nem maradok ilyen...a magam tempójában megoldom.
Csak gondoltam jönni fognak olyan válaszok is, amiket az én helyzetemben tudok hasznosítani.
Ne a “menj egyetemre” (ahhoz újra kéne jövőre érettségiznem, ami még 1 év), vagy a menj külföldre.
A hétvégi meló pl egy jó ötlet... annak talán neki is vágok, de az ilyen irreális ötletekkel minek kell lehúzni az önbizalmam? Szembesíteni, hogy úgysem vagyok képes rá?
A párommal én is kimennék. :) ha lenne... Együtt könnyebb intézni bármi ügyet. :)
(Tudom, mert ha régen baràtokkal mentem bárhová, amíg voltak, addig mindig sokkal nagyobb szám és önbizalmam volt ha magam mellett tudtam őket)
válasza:Normális ember ebböl azt venné le, hogy más is képes rá, akkor ő is.
Te meg kiakadsz, hogy "szembesítünk" és te "képtelen vagy"
válasza:Te írtad, hogy Írországba akarsz menni. Ott van a kérdésben. Aztán nem érted, miért tanácsolják, hogy menjél akkor.
Csak én nem értem ezt a logikát?
válasza:Nyilván, csak neked lehetnek betegségeid, másnak nem. Másnak könnyű, tudjuk... Leírhatnám, mennyi terápián vagyok túl, meg egy évben hány orvos lát, hányszor megyek vérvételre, mennyi gyógyszert szedek stb. de úgyis megmondanád, hogy de nekem akkor is könnyű, bezzeg neked milyen nehéz.
Szóval felesleges neked bármit is mondani. Tök jókat írt mindenki, te meg itt cinikuskodsz, meg bezzegelsz. Akkor tudod, mit? Csinálj amit akarsz! Minket aztán nem érdekel, mert mi éljük tovább az életünket ugyanúgy. Sok sikert!
Nem értitek a lényeget.
Én nem vagyok egy mentálisan épp ember... ez most nem önsajnálat, hanem a való igazság.
Aki nem gondolkozott az én fejemmel, az nem tudja hogyan látom a világot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!