Hogy lehetne finoman beadagolni otthon, hogy a saját nememhez vonzódom?
A szüleim együtt élnek, de igazából apuval a kapcsolat anyu részéről is olyan, mintha csak egy random lakótárs lenne.(Hosszabba az egyéb családi problémákba nem mennék bele.) Még én is itthon élek, következő tanévben megyek egyetemre, de igyekszem minél hamarabb függetlenedni. Belátható időt nem tudok mondani, amikor már biztos, hogy ne kelljen az anyagiak miatt aggódni.
Egyik szülőm sem túl toleráns a mássággal, apu kiskoromban rendszeresen szidta a "bzikat", mostanában már annyira nem, vagy hát nem igazán beszélünk, szóval nem tudom. Anyu azóta szidja őket időnként, amióta már úgy érzi, hogy lehet káromkodni előttem. Néha olyan az elmúlt nagyjából öt évben, mintha sejtené, hogy van valami velem, olyankor undorodva megjegyzéseket tesz, hogy ugye nem akarok nemet váltani, ne legyek "bzi", mert gusztustalan, csak döntés kérdése, és ha meghoznám ezt a döntést, akkor tuti csak azért, mert én tudom, hogy ez neki nem tetszene.
Viszont 10 éve egyre világosabbá kezdett válni számomra, hogy itt valami nem stimmel, és lassan hét éve, hogy ezt magam előtt be is mertem vállalni, ugyanis akkor tudtam meg, hogy mi is ez az érzés.
És mindannak ellenére, hogy rossz a kapcsolatom a szülőkkel, én szeretném elmondani. Egyszerűen annyi az ok, hogy így nem tudok tartós párkapcsolatot kialakítabi, mert necces, hogy hol vállalhatom fel a párom, és egyszer ez mindig válságot okoz, minden kapcsolatom így járt. Ráadásul egyre idősebb vagyok, és már bőven gyanús, hogy miért nem volt párom, vagy legalábbis valaki, akiről áradozok. Arra jutottam, hogy finoman elkezdem most adagolni a helyzetet, csak nem tudom, hogyan. Ha rögtön azzal kezdem, hogy van párom, akkor az lenne a reakció, hogy ő vitt bele. Ha nem említek kapcsolatot, akkor az lesz, hogy nem tudhatom, vagy direkt csak azért döntöttem így, hogy őket idegesítsem.
A megoldásokat keresem. Nem kérem, hogy bárki is elküldjön szakemberhez, hogy kezeltessem magam. Nem kérem azt a választ, hogy semmi közük hozzá, ezt nem lehet így kezelni, amennyiben nem szeretném megszakítani a kapcsolatot, márpedig ez nem áll szándékomban. Nem kérek a szüleim szidalmazásából sem, ez nem visz előre. Azt szeretném tudni, hogy hogyan lehet adagolni a témát finoman, főleg anyu felé. Eddig folyamatosan falakba ütköztem a véletlen olyan tartalmakat (aktuális hírek, sorozat meleg szereplővel, ilyenek, szigorúan a nem kompromittáló elemekre szorítkozva) mutatok megoldással, mert mindig vita lett belőle, aztán mosolyszünet. És az még fel se merült, hogy én...
Mit gondoltok, hogyan lehet szép lassan adagolni a témát?
"14-15 évesen nem is kéne itt lenned"
Ki mondta, hogy 14-15 éves vagyok?...
"Nőkre is érvényes. A szexualitásában biztos ember ilyeneken nem is gondolkozik különösebben sokat."
Arról van szó, hogy csak feltételezi róla, hogy "normális, a szexualitásában sziklaszilárd férfi", holott nem tudhatja még a nemét sem.
Ha pedig még csak 14-15 éves az illető, akkor jó eséllyel szinte semmiben sem biztos, hanem egy nagyon is bizonytalan kamasz, aki a legsérülékenyebb korban van éppen a szexualitást tekintve.
De te is csak tolod a melegpropagandát...
#52 Te magad írtad, hogy semmit nem tud rólad a másik, és éppen lehetnél 14-15 éves is. Én egy szóval nem írtam, hogy annyi vagy. Én azt mondtam, hogy biztos, hogy nem lehetsz annyi az oldal szabályzata miatt. Vannak dolgok, amiket elég egyértelműen ki lehet következtetni a kontextusból, már ha nem az a cél, hogy más embereket akarunk szidni és ahhoz keresünk érveket, amik a kontextusban fel se merülhetnek érvként.
#53 Miért is ülök magas lovon? Erre kíváncsi vagyok.
"Te magad írtad, hogy semmit nem tud rólad a másik, és éppen lehetnél 14-15 éves is."
Hol?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!