Vagy otthon vagyok, és úgy kezelnek mint egy 6 évest, vagy Pesten, és nem törődnek velem. Mit tegyek?

Ilyen esetben az egyetlen értelmes megoldás, hogy éled a saját életedet!

A szüleid ezzel a módszerrel akarnak kisgyereknek megtartani, ezért zsarolnak ilyen szinten.

Ha nem mégy vissza hozzájuk, nem keresed öket, önállósodsz, akkor egy-két év után legkésöbb rájönnek, hogy ez nem müködik tovább, és utána vagy tartják veled rendesen a kapcsolatot, vagy továbbra is megleszel nélkülük.

Merj nemet mondani! Felnőtt vagy, nagyjából önálló élettel, megteheted. Nem sértés ha ellentmondasz nekik, kötelességük volna figyelembe venni az igényeid. Ha nem beszélnek veled magukkal is kitolják, előbb utóbb meg fogod unni ezt a dolgot, és a szomorúság átcsap haragba.

Próbáld meg elmagyarázni nekik hogy el fognak veszíteni ha így viselkednek veled, és téged is boldogtalanná tesz a helyzet.

Azt mondták választanod kell? Az igen!

Nos ez esetben én sokkal inkább választanám a felnőtt életet, minthogy mindig el kelljen számolnom vele anyuciéknak, hogy mikor, mit és mennyit eszem, mint a dedóban.

Mondd meg, hogy ha választani kell, a normális életet választod, nem a gyerekként kezelést, de azért jobban esne, ha így is szóba állnának veled, és elfogadnák a teljesen normális kirepülésedet, ahogy az összes többi szülő is képes normális mértékű kapcsolatot tartani az önállósuló gyerekével.

Aztán menj. Ha képesek, képesek, ha nem, nem. Lehet hogy csak hosszabb idő után unják meg a hisztit.

Szia! Nem bántam meg, hogy elolvastam, amit írtál. Milyen érdekes ez a helyzet. Azon gondolkodtam pont, hogy ugye írod, hogy mikor eljössz, akkor ők nem keresnek, nem reagálnak. Ez direkt van. Olyan, mint ha azt csinálnák, hogy: ,, Na, elmentél, akkor majd megtudod, milyen nélkülünk, és szaladsz te majd haza!!! '' Ez tényleg olyan érzet, mint egy zsarolás, hogy te ne menjél el. Érzelmi zsarolás.

Azt megérteném, hogy féltenének, ha te valami nagyon rossz kicsapongó nő volnál, és látnák, hogy megint egy bajos dolgot akarsz csinálni és kérlelnének, hogy figyelj oda mit csinálsz. De itt nem ez van. Te ugye szeretnéd a kis életedet elkezdeni, boldogulni egyedül is. Normálisan.

Írod, hogy még beszélni se lehet erről velük. Még ilyet. Ha meg velük vagy, ugye semmit sem csinálhatsz önállóan, pedig 25 vagy. Itt valami nagyon nem stimmel a szüleiddel.

Gondolom menekülsz ebből a helyzetből, ami otthon van. Gondolom Pesten van rokonod vagy barátod, akihez tudsz menni, ugye írod, hogy maradni is tudsz ott.

Amit mondani tudok: Ne készítsd ki nagyon magad, ha lehet. Tartsd magad. Lelkileg az évek alatt gondolom megvizselt ez. Ha ilyenek veled, hogy látod, hogy hajlamosak arra, hogy még 40 évesen sem hagynának élni, boldogulni, muszály, hogy vagy otthon, vagy üzenet formájában megmondd nekik, hogy értsék meg, felnőtt lettél és szeretnél boldogulni egyedül. Nem árt, ha egyenesen megmondod a szemükbe, hogy mit tesznek veled. Azt is, hogy miért nem tudsz együtt élni velük. Ha sikerül a saját kis életedet rendezned, van lehetőséged nem tőlük függni, azt mondom, hogy ne maradj velük, mert ha te abba belerokkansz, nem éri meg, hogy 25 évesen tönkremenj. Ha viszont nem sikerülne még boldogulnod, max tűrsz egy kicsit otthon, aztán amint tudsz, lépsz. De ezt nem tehetik veled, soha nem fogják engedni, ha ezt hagyod, és a végén erőd se lesz ellenállni nekik. Ha meg nem hallgatnak meg, akkor ne legyen lelkifurdalásod. Így jártak, jöjjenek rá ők.

Egy idő után írd majd meg mi lett ennek a történetnek a vége. Mert érdekel. Kitartás!

Durva érzelmi zsarolás.

Ne reagálj, ne keresd őket. Majd abbahagyják a durcázást.