Vagy otthon vagyok, és úgy kezelnek mint egy 6 évest, vagy Pesten, és nem törődnek velem. Mit tegyek?

Tudatosítsd magadban, hogy ez az ő problémájuk nem a tied. Érzelmi zsarolás az egész , de gondolom az eszeddel tudod,hogy az a normális ,hogy éled a saját életed. Ha ők nem kérnek belőled, akkor tudom nagyon fáj, de hagyni kell őket.

Majd megunják ha látják,hogy nem tudnak megtörni és "hazaköltöztetni" . Akkor talán normálisabbak is lesznek.

Addig csinálják, míg engeded.

Én leszrom őket, mert belefáradtam a passzív-agresszív hülyeségeikbe.

Szia, én is vidékről költöztem Pestre, kb húsz évesen, most 28 vagyok. Ha otthon maradtam volna, ràm is az vàrt volna, hogy kb bezàrva élhettem volna, mindenféle életcél nélkül, csak az lett volna, amit ők akarnak. A mai napig manipulàlnak, vagyis próbàljàk, de màr hiàba. Az a helyzet, hogy amíg làtjàk rajtad, hogy ezt lehet, addig csinàlni fogjàk. Azért viselkednek veled úgy, mint egy gyerekkel, mert te is gyerekként viselkedsz. Had kérdezzem meg, miért mentél el olyan messze?? Na ugye... Te màr tudtad akkor is, mikor elindultàl, hogy mert így van esélyed élni. Viszont a végtelenségig nem menekülhetsz. Neked is el kell engedned őket, hogy ők is elengedjenek. Egy idő utàn természetes, hogy naponta nem keressük egymàst, mert naponta nemis történik valami, annak nem sok értelme van, hogy megkérdezed minden nap, milyen az időjàràs, mit ettek...

Megmondom neked, én most 28évesen is fiatalnak érzem magam, Te 25 éves fejjel még gyerekebb vagy, mint én. Ha tudod, làtogasd, hívd őket, hogy megnyugodj, minden rendben velük, màsrészt nem természetellenes, hogy az embernek hiànyzik a csalàdja, hiszen szereted őket. De kezdesz felnőni, önàllósodni. Ha a közelben laknàl, akkor is tisztàzni kellene a tisztes tàvolsàgot, mindegy, hogy a mellettük levő utcàban laksz e, vagy 100-200km-rel odébb.