Más is van, akit úgy kezelnek otthon egyetem alatt a szülei, mintha pisis kisiskolás lenne?

Ha nem tudsz tőlük függetlenedni, akkor sajnos nincs más választásod: le kell nyeljed a békát. Ez van sajnos. Vannak szülők, akik nem tudnak elszakadni a köldökzsinórtól, talán nem is értik, mi az egyetem, mi a cél vele, mi a rendszer ott.

Azt, hogy mit engednek, meg mit nem mondjuk pont nem értem, ha pont az a panasz, hogy a szüleid tutujgatnak, babusgatnak, akkor esetleg nem kéne úgy viselkedned, mint egy kisgyerek. Meg sem kell tudniuk, hogy te diákhitelt vettél fel, ha jó tanuló vagy, jár a tanulmányi ösztöndíj, ebből a kettőből azért meg is lehet élni máshol, ki lehet venni egy szobát. Nem állítom, hogy jó dolog a diákhitel és sosem biztatnálak rá, ha mondjuk bulizásra meg kocsmatúrára kellene. De ha olyan szakon csücsülsz, amivel sejthető, hogy esetleg minél gyorsabban vissza tudod pörgetni a felvett hitelt és neked egy lelki megnyugvást hoz, hogy elmentél otthonról, akkor hajrá.

Ugyanez az egyetemi szak, amit választottál, meg a levelező kérdés. Pisztolyt fogtak tán a fejedhez, hogy nappali tagozaton tanulj? Miért nem iratkozol most át levelezőre és vállalsz vmi munkát? Mi történne? Veszekedés? Tudod, a tiszteletet a hülye szülővel szemben másként nem is lehet kivívni, ha ki lehet egyáltalán, csak sok sok veszekedéssel. Kész tények elé kell őket állítani: anyukám, átiratkoztam levelezőre, munkát kaptam a Media Marktban, kivettem egy szobát. Ha visít anyukád, akkor úgy járt, ő fog berekedni. Nem kell velük foglalkozni. Hülyékkel és Kossuth rádióval nem vitatkozunk. De azért ebben masszívan felelős vagy te is. 18 pluszosan csomó dologról nem hogy nem kérdeztem meg a szüleimet, be sem számoltam nekik. Pl azt sem kötöttem az orrukra, hogy felvettem a diákhitelt, mert sajnos ők nem nagyon finanszírozták a mindennapi megélhetésemet (értsd: szappant és tampont már nem volt miből vennem), a tanulmányi ösztöndíj meg sajnos olyan minimális volt, hogy nagyon gyorsan elment kajára. Diplomázást követő fél évvel visszafizettem mindent. Tudnak róla? Nem. Lett volna értelme elmondani? Nem, mert úgy sem értették volna, anyukám mentális beteg, nem fogja fel, hogy mire kellhet a tampon a 21 éves lányának, apukám meg simán nem érti, mi kerül ennyibe, miért kell minden hónapban, mi történt a múltkorival. Meg egyáltalán, kicsit megalázónak érzem, hogy pénzt kell kuncsorogjak alapvető dolgokra. Én megoldottam ennyivel, nagyon jó döntés volt, sokkal nyugodtabban csináltam végig az egyetemet, nem kellett szoronganom azon, hogy vmire nem jut pénz, nem kellett kiflin meg almán élnem (habár értelemszerűen nem is étteremben kajáltam mindennap). El is költöztem otthonról a barátomhoz, ott csak a rezsibe kellett beleadnom, az tény, hogy otthon legalább azt nem kellett, de senki nem is járt a nyakamra, hogy "mi volt az oskolában".

Az én szüleim hasonlóak a tieidhez, csak pepitában. Egyáltalán nem tartották számon, hogy mikor milyen vizsgám van, az sem ment nekik, hogy hány éves egyetemen csücsülök. Éppen ezért mindennap megkérdezték, akár többször is: mikor van a felvételi (édesapám, az érettségi vizsgák jövő héten kezdődnek). DE MIKOR VAN A FELVÉTELI??! (Édesapám, a felvételi az érettségi vizsga.) DE MIKOR FELVÉTELIZEL? (Az eredményre vagy kíváncsi? Ekkor és ekkor hirdetik ki, hogy felvettek-e.) - 2 nap múlva jön az értesítő, hogy melyik iskolában írom az emelt érettségit - Mikor lesz a felvételi?. DE MIKOR VAN A FELVÉTELI? DE MIKOR FELVÉTELIZEL?

Lejátszódtak pontosan ugyanazok a párbeszédek majdnem mindennap. Míg el nem költöztem otthonról, ugyanilyenek az egyetemmel kapcsban is.

Ha a szüleiddel nem tudsz dűlőre jutni, nincs más választásod, minthogy azt csináld, amit én. Én mondjuk könnyen beszélek, mert nagyon jó végzettségem van és már egyetemen is borítékolható volt, hogy pár éven belül visszafizetek mindent (ami végül 6 hónap volt). Ha te is ilyen helyzetben vagy, akkor csináld. Ha nem, akkor levelező és munka.

Szerintem már többször is láttam a kérdéseid az oldalon, vagy ha nem akkor van egy másik kérdező hasonló helyzetben hasonló stílussal.

Egy dolgot tehetsz, a panaszkodást és nyafogás itt és most befejezed.

Ez a félév már így megy ki, mert nincs suli sehol. Ha nyárra normalizálódik a járványhelyzet elkezdesz diákmunkát keresni. A diákhitelt már most is felveheted (nem kell tudniuk róla, online kell igényelni). A pénzt tedd félre, és ha szeptembertől folytatódik az oktatás, akkor az addig elrakott pénzből szépen elmész kollégiumba, vagy pár haverral kiveszel el albérletet.

És nincs “de..” meg a “a szüleim..”. Nem, összepakolod a ruháid fontosabb cuccaid és egyszercsak suli után nem haza hanem a kollégiumba/albérletbe mész, nekik meg írsz egy sms-t, hogy elköltöztél, ne aggódjanak.

Innentől tiszta sor mit kell csinálni, dolgozol és tanulsz, ha elvégezted a sulit akkor már jobb fizetésért dolgozol és amint lehet visszafizeted a hitelt.

Ez amit vázoltam egy megoldás, hogy kilépj a szüleid árnyékából. Van egy másik lehetőség, ami annyi hogy itt panaszkodsz tovább gyakorin de akkor még 40 évesen is a szüleid fogják megmondani mit csinálhatsz és mit nem.