Hogy lehetne finoman beadagolni otthon, hogy a saját nememhez vonzódom?
A szüleim együtt élnek, de igazából apuval a kapcsolat anyu részéről is olyan, mintha csak egy random lakótárs lenne.(Hosszabba az egyéb családi problémákba nem mennék bele.) Még én is itthon élek, következő tanévben megyek egyetemre, de igyekszem minél hamarabb függetlenedni. Belátható időt nem tudok mondani, amikor már biztos, hogy ne kelljen az anyagiak miatt aggódni.
Egyik szülőm sem túl toleráns a mássággal, apu kiskoromban rendszeresen szidta a "bzikat", mostanában már annyira nem, vagy hát nem igazán beszélünk, szóval nem tudom. Anyu azóta szidja őket időnként, amióta már úgy érzi, hogy lehet káromkodni előttem. Néha olyan az elmúlt nagyjából öt évben, mintha sejtené, hogy van valami velem, olyankor undorodva megjegyzéseket tesz, hogy ugye nem akarok nemet váltani, ne legyek "bzi", mert gusztustalan, csak döntés kérdése, és ha meghoznám ezt a döntést, akkor tuti csak azért, mert én tudom, hogy ez neki nem tetszene.
Viszont 10 éve egyre világosabbá kezdett válni számomra, hogy itt valami nem stimmel, és lassan hét éve, hogy ezt magam előtt be is mertem vállalni, ugyanis akkor tudtam meg, hogy mi is ez az érzés.
És mindannak ellenére, hogy rossz a kapcsolatom a szülőkkel, én szeretném elmondani. Egyszerűen annyi az ok, hogy így nem tudok tartós párkapcsolatot kialakítabi, mert necces, hogy hol vállalhatom fel a párom, és egyszer ez mindig válságot okoz, minden kapcsolatom így járt. Ráadásul egyre idősebb vagyok, és már bőven gyanús, hogy miért nem volt párom, vagy legalábbis valaki, akiről áradozok. Arra jutottam, hogy finoman elkezdem most adagolni a helyzetet, csak nem tudom, hogyan. Ha rögtön azzal kezdem, hogy van párom, akkor az lenne a reakció, hogy ő vitt bele. Ha nem említek kapcsolatot, akkor az lesz, hogy nem tudhatom, vagy direkt csak azért döntöttem így, hogy őket idegesítsem.
A megoldásokat keresem. Nem kérem, hogy bárki is elküldjön szakemberhez, hogy kezeltessem magam. Nem kérem azt a választ, hogy semmi közük hozzá, ezt nem lehet így kezelni, amennyiben nem szeretném megszakítani a kapcsolatot, márpedig ez nem áll szándékomban. Nem kérek a szüleim szidalmazásából sem, ez nem visz előre. Azt szeretném tudni, hogy hogyan lehet adagolni a témát finoman, főleg anyu felé. Eddig folyamatosan falakba ütköztem a véletlen olyan tartalmakat (aktuális hírek, sorozat meleg szereplővel, ilyenek, szigorúan a nem kompromittáló elemekre szorítkozva) mutatok megoldással, mert mindig vita lett belőle, aztán mosolyszünet. És az még fel se merült, hogy én...
Mit gondoltok, hogyan lehet szép lassan adagolni a témát?
Nem kell személyeskedni, és nem is írom le én hogyan élem az életem.
A kérdezőnek írtam.
Érdemes lenne leválni a szülőkről, erről szólna a felnőtté váláa. Semmi közük a nemi életedhez, nem kell nemik "bevallani" semmit.
A tévéből meg a filmekből dől ez a comingoutolás, ertem, hogy a generációd alapnak veszi, de igazából tök fölösleges. Heteró vagyok de kb semmit se tudnak a magánéletemről, felnőttem.
Hm, mi meg úgy éltünk, hogy az én anyai nagyszüleimnek bemutatta édesanyám a lengyel férj jelöltjét, aki végül is apám lett és férje volt... és tudod érdekes lett volna, ha anyám titokban kb 1 évvel lengyelországban történt találkozásuk után, titokban parkokban találkozik apámmal, aki éppen anyám miatt jött el, de apám se csinálta volna ezt fordítva, mert egyből beszámolt az anyjának, hogy végre egy olyan nővel találkozott, aki nem hagyta, hogy kifizessék neki az ebédjét..
Aztán azért is érdekes lett volna a szituáció mert 4 gyermeke lett apámtól és mert én úgy nőttem fel, mikor már 4. gyerekként megszülettem, hogy kis lakásban éltünk összesen nyolcan, és tudod olyan jó volt, hogy anyai nagyszüleim ott voltak, bátyáim ott voltak, szüleim ott voltak... és hogy mindenki mindenkinek segített....
Szerintem ne mondd el!
A leírásod alapján nem befogadóak.
Olyat pedig egy szülőnek sem szabadna mondania,hogy valaki azért hoz meg bizonyos döntéseket,hogy őt idegesítse.(Nyilván ez nem döntés kérdése)
A szülőnek támogatni kellene a gyereket érzelmileg.
Ilyen kijelentéseket a tipikus mártír szülők tesznek,akik azt hiszik körülöttük forog a világ,és a gyereknek nekik kell megfelelni.
Ilyen szülőkből nagyon rossz anyós lesz,így heteróként sem hiszem,hogy bemutatnám nekik a páromat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!