Normális, hogy anyám rendőrökkel fenyeget?

Kérdező - ez egy nyilvános fórum, tehát nem lehet ide kiírni túl személyes dolgokat. A lényeg viszont az, hogy az áldozat mindig természetesnek veszi ha a szülő pszichopata, ezért többnyire egy fél élet boldogsága és sikere elvesztése után ébred rá, hogy a drága édesanyukája valaki egészen más személy. (Rengeteg szétcsúszott életű férfi van vidéken - egy akaratos anyával a háttérben.)

Intő jel lehet a kivagyiság rögeszméje és igen kényelmes állás birtoklása valódi szakmai érdemek nélkül. Furcsa - filmekből ismert - arisztokratikus attitűd is jelentkezhet az életszemléletben. Az ilyen személy pontosan tudja, hogy mit kell megküzdenie az utódjának a sikerhez, de csak ritkán nyújt segítséget (meg nem is képes rá) az iskolai nehézségekhez. (Ezért általában a fiatalkori szexualitásról való lemondással fizet az utód - incel életvitel - vagy elmenekül és 0-ról kezdi, jó messze otthonról. Az utóbbi lehetőség főleg szép nőknek és sportos testalkatú férfiaknak alkalmas.)

A kemény iskolai képzéseket átvergődött utód nem mindig tud normálisan elindulni karrierileg. Akiknek sikerül, sokszor már nyakig merültek az adósságban, korrupcióban, stb. - tehát "megbízható konzervek" lettek "szabvány szerint" - ahogy a vevő lerendelte az árut anno!

A legbiztosabb jele a családtag leplezett aljasságának a racionális problémamegoldásra való képtelenség erős akaratosság mellett. Specifikus butaság és hárítás jön, amikor később baj történik. A lúzerré tett utódtól a rokonság is elfordul.

A feleségem pl. lepofozta az anyját, a nagyanyjával együtt, úgy, hogy mind a kettő külön-külön letépte a falvédőt estében.

Azóta van respektje, és azt mondják neki, hogy "igen drágám!".

Pedig az asszony csak 165 magas és 55 kiló. De mégis nekiesett két bálnának.

Érdekes film a rejtett karrieradminisztráció témájában a "Vörös veréb":

[link]

#33 köszönjük.

:)

Volt egy pont, amoikor a Zasszony már nem bírta tovább a rá nehezedő anyai és nagyanyai lelki (és néha fizikai) terrort.

Ezt úgy képzeld el, hogy 24 évesen, jól fizető állásban az anyja és nagyanyja úgy akarta bekorlátozni, ahogy 5 éves korában.

És egyszer csak szakadt a cérna. Én meg csak ültem a konyhaasztal mellett, és néztem, mint hal a szatyorban, amint az eddig békés Orsika (fiktív név) üvöltve megsorozza mindkettőt.

Utána pedig egy kedves mosoly kíséretében csak ennyit mondott:

-Ha gondolod, mehetünk vacsizni...

:D

Már ne is haragudj,de ha csak nem vagy fogyatékis,akkor 33évesen már nekem is sok lennél,ha én lennék az anyád. Persze,hogy nem érdelked már úgy,mint gyerek korodban. Azért a szülők sem úgy tervezik a gyerekvállalást,hogy ennyi idősen is még anyuci szoknyája alatt éljenek.

Költözz el,hagyd anyádat is élni! Oké,hogy a gyereke vagy,és az is maradsz,de neki is kell ennyi év után egy kis szabadság,és önállóság! Napi pár telefon,vagy heti pár találkozás bőven elég eleinte,aztán majd meglátod,hogy jobb lesz a viszonyotok. Egyszerűen sok vagy már neki.