Ez normális szülői "viselkedés"?

Röviden annyi a helyzet, hogy most pénteken eljöttem az iskolából,mert nagyon, de nagyon fájt a fejem, stb.

Namármost én (mivel anyám idegbeteg, apám meg egy papucs állatka) csak a fej fájást mondtam.. (szédültem is, meg úgy minden) mert így is kiabált egyből, hogy megnyomorít, miért nem húzok sapkát, stb..

Ő eldöntötte, hogy ez a sapka miatt van és "legyógyszerelt". Hát őszintén sok lósz@rt nem ért, mert szenvedtem a torkommal.. Itthon nem igazán mertem köhögni sem,mert jönnek a "lebaszások" akkor. (Orvoshoz nem vittek, és azt mondták ne mondjam el,

Hogy péntek óta köhögök, stb)

Ma meg kiderült, hogy pozitív vagyok. (Mielőtt kiderült, megkaptam, hogy szét lesz verve a fejem. Ne kérdezzétek, hogy miért, én magam sem tudom)

Ismerem anyámat, hogy milyen...

De azért az elég fájó, hogy egyből lekiabál a telefonba.. miközben azt sem tudja mitől van+ tudhatná, hogy potyára nem jövök el az iskolából.. Én pl. Azt kérdezném a gyerekemtől,hogy mi a baj fiam? Stb..

Lehet az, hogy ez normális szülői hozzáállás?