Mi az, amit ti máshogy csinálnátok, mint a szüleitek?

Rengeteg mindent...

- Nem azért vállalnék gyereket, mert "így szokás". Ideális esetben csak annak lenne gyereke, aki nagyon szeretné ÉS alkalmas rá.

- Az előző ponthoz kapcsolódva: felelősséget vállalnék a gyerekemért (ha beteg, akkor normális orvoshoz vinném, nem kuruzslókhoz, és nem hagynám magára, ha láthatóan problémái vannak).

- A gyerek nem a tulajdonom, nem a meghosszabbításom, és nem általa kell megélnem azt, ami nekem nem adatott meg a saját gyerekkoromban. Joga van hozzá, hogy a saját személyiségének, tehetségének, érdeklődésének megfelelően a saját útját járja, és ehhez segítséget kapjon.

- A társamtól elvárnám, hogy jó példa legyen a gyereknek. Ha bántaná (akár testileg, akár érzelmileg), akkor repülne, és nem mentegetném.

- Mindent szabad, ami másnak nem árt.

- Tanulni nemcsak 25 éves kor alatt lehet (és kell), hanem élethosszig.

- Egy gyerekre nem szabad a vallást ráerőltetni. Ha pedig valláskritikus kérdéseket tesz fel, azokat illik tisztességesen megválaszolni (akkor is, ha a válasz a "nem tudom"), nem pedig sértődötten ordítozni.

- Egy felnőtt embernek képesnek kellene lennie az érzelmeit kezelni és kontrollálni. Az érzelmi érettség az egyik legfontosabb készség, amit átadhat a gyerekének.

Kis túlzással mindent. Ugyanakkor nem tudom, hogy élesben tudnám-e másképp, mert végülis csak ezt láttam amit ők tudtak. Kísérletezni nincs kedvem, főleg egy másik emberen nem, ezért nem is lesz gyerekem.

Nem hiányzik és nem is fog, ugyanis kb semmi örömöm nem volt gyerekként a családban, és a felnőtteken sem azt láttam, hogy kicsit is szeretnék a szülői szerepet, csak mindenki tette a dolgát, ami épp neki jutott

Nem vállalok gyereket csak azért, mert a férjem minden vágya egy, engem meg tönkretesz (súlyos autoimmun betegség).

Felejtős. Nem lesz gyerekem és kész, mert én nem teszem magam tönkre, hogy aztán szülés után 12 évvel meghaljak.

Megfogadtam, hogy többet foglalkozom vele.

Anyu szeretett nagyon, de egyedül nevelt, nagyon sokat dolgozott, nem volt rám érdemben ideje, alig csináltunk együtt valamit.

Az a baj, mégis hajlamos vagyok erre. Bár én leülök azért társasozni stb, de észreveszem magamon is sokszor ezt a lerázóst"most nem érek rá" hozzáállást. Igyekszem tudatosan kiküszöbölni ezt, de hasonlítok anyura mégis ebben :(