Meghalt anyukám. Senki nem fog már úgy szeretni, ahogy Ő. (?)
Néhány hónapja halt meg anyukám. Azóta nem szeret úgy senki, ahogyan Ő szeretett. Még az utolsó útján is, mikor a kórházba vittem, dugdosta a kezembe az összehajtott ötezrest, hogy tankoljam be, ő nem ingyen kéri, hogy vigyem be, nekem is pénzbe kerül. Persze, nem fogadtam el, és potyogott a könnyem... Hogy anya, én téged nem pénzért viszlek, ha kell, a hátamon is elviszlek, akár törött lábakkal is, a taknyomon csúszva, csak Te jobban legyél!!... de nem jött ki onnan, meghalt... apám azóta egy darab sajtot is kifizettet velem, amit megeszek. A takarítószereket felszámolja. Ez a tiéd-az az enyém. Persze, nem ennék el semmit előle sem, de nagyon rosszulesik...
Vagy például a másik: apám simán elnézi, hogy gerincsérvvel a támla nélküli faszéken görnyedek egész este a "közös" tévénézés alatt, míg ő a kényelmes fotelban ül, amibe csak akkor ülhetek bele, ha neki épp nem kell. Félreértés ne essék, soha nem venném el tőle. Ha felajánlaná, azt mondanám, nyugodtan üljél te ott, nekem jó a faszék, de fel sem ajánlja. Egyszer rákérdeztem, hogy ülhetek-e ott, kihangsúlyozta, hogy a saját házában a saját foteljében akkor ül, amikor akar. Nem veszekedve mondta, csak pont így, hangsúlyozva és jelzésértékűen.
Anyukám pedig még a gerincsérvem előtt is képes lett volna egész este egy kissámlin kuporogni, csak hogy én kényelmesen üljek. Persze, sosem engedtem neki, sőt amint megtehettem, azaz már volt saját keresetem, vettem neki egy kényelmes hintaszéket, amire fiatalkorától vágyott. De abba is mindig engem akart beleültetni.
Most is potyog a könnyem, ahogy ezt írom. Nekem nincs gyerekem, soha nem szültem, én magam vagyok az a 36 éves vén majom, aki még gyerek módjára sír az anyukájáért...
válasza:Ki határozza meg, hogy mi a "felnőtt gyász"? Talán te?? Van erre egy standard?
Ha valaki nem hord feketét, egyből mondják: mindenki úgy gyászol, ahogy akar. Csak én nem? Ha én kifejezem a fájdalmamat, rám nem lehet ugyanezt mondani? Csak ezt a címkézős hisztit?
válasza:36 évesen már nem itt kéne tartanod. Ha van házad miért apádat szomorítod?
Ha elváltak anyáddal, nem csodálom hogy nem gyászolta. Nem szerette már,neki ez nem volt olyan magy veszteség.téged se szeret annyira, inkább csak elvisel mert a lánya vagy. Gondolom nem az volt az életcélja, hogy 50-60 évesen se tudjon nyugiban otthon tévézni, mert a 36 éves picilánya kitúrná a foteljéből.
Ő is tudja hogy rég ideje lenne már saját életet kezdened. Nem vagy gyerek. Azért szólogat be, hogy hátha észre veszed magad és elindulsz végre a saját utadon.
A stílusod is olyan, mintha 15 éves gyerek lennél, te még mentálisan nem nőttél fel.
36 évesen nem a szülői babusgatást kellene kierőszakolnod.
válasza:Ki határozza meg, hogy mi a "felnőtt gyász"
Viselkedj már úgy, mint egy 36 éves, felnőtt ember. Süt belőled, hogy magadat sajnálod, a kis kényelmes életet anyuval. Nekem júliusban halt meg az apukám, és megszakad a szívem, hogy nem látja az unokáját jövőre az esküvőjén, nem fogja megismerni a dédunokáit, pedig csak 68 éves volt és egészséges.
válasza:Kedves Kérdező!
Hol dolgozol? Munkatársaiddal milyen a viszonyod?
Pár hónapja halt meg az anyukád, szerintem ennek a feldolgozása is megérne egy próbálkozást a pszichológusnál...de apukádnál még a pszichiátria is jobb. Vele minden kapcsolatot meg kell szakítanod, a saját érdekedben!
válasza:Kedves Kérdező: a netes anonimitásnak ez a hátránya: élvezettel rúgnak bele a segítségkérőbe, nem látják, nem érzik, nem tapasztalják, hogy mennyire fájhat neki, mekkora fájdalmat okozhat.
Mindenki másképpen éli meg a gyász fájdalmát, személyiségfüggő teljes mértékben.
A "36 évesen ezt kéne meg azt kéne" arra utal, hogy aki ilyet ír, annak sajátmagával van elrendeznivalója.
Manapság a segítségkérőbe belerúgni az nagyon "divatos", meg azonnal keresni benne valamit, amitől a kérdést "hiteltelennek lehet beállítani" (például hintaszék), nem elég valakinek a baja, segítséget kér, sértegetést kap cserébe.
válasza:Nem vagy egyedül ezzel.
Nekem apám 21 éves koromban halt meg. Most 38 éves vagyok, nekem is idén halt meg az anyám 61 éves korában, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz. Teljesen váratlan volt ez a dolog, sok mindent meg se tudtunk beszélni, amiket jó lett volna. El se tudtam tőle búcsúzni. Most teljesen egyedül vagyok, csak távoli rokonaim vannak, ők se sokan, akikkel nem tartjuk rendszeresen a kapcsolatot. Gyerekem nincs, valószínűleg nem is lesz.
Nem mondom, hogy nem nehéz, de pár hónap elteltével beletörődtem, hogy ilyen az élet, ez van, ezentúl ehhez kell alkalmazkodni. Mást nagyon úgysem tehetek és te sem tehetsz.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!