Hogy lehet hogy valaki nem kíváncsi a gyerekére és az unokájára?

Szerintem édesanyád depressziós.

Érzelmi tünetek: szomorúság, rosszkedv, örömképtelenség, öngyűlölet, szeretetképtelenség.

Motivációs tünetek: a személy érdeklődése lecsökken, nincs kedve semmihez – „semmi értelme belevágni egy újabb szánalmas napba”.

Viselkedéses tünetek: produktivitása, aktivitása csökken, gyakran csak fekszik az ágyban, energiahiányról panaszkodik, lelassul. Görnyedt testtartás, halk beszéd jellemzi.

Kognitív – gondolkodási tünetek: a depresszióval küzdő személy végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, jövőjét, pesszimista, reményvesztett, koncentrációképessége gyengül. Negatív énkép jellemzi. Gondolkodását a „KELL”-ek hatják át, nem lényeges az, ami van. A múltban és a jövőben él, nem a jelenben.

Vicces olvasni, hogy amikor én tettem fel kérdêst a depressziómmal kapcsolatban ott a tipik " kapd már össze magad" válaszok jöttek szénné lettem offolva...

De ha más ír ki akkor " jajj ezt már így nem lehet"

Azért kicsit érdekes...

#3, sajnálom. Én biztosan nem ezt válaszoltam volna, ha olvasom.

(Én is voltam depressziós; tudom, milyen egy ilyen cipőben slattyogni.)

Valószínűleg anyukád tudja annak ellenére hogy neki nem mondod de a gyk nagy világnak igen, szóval annak ellenére tudja, hogy mit gondolsz róla biztos valaki révén a fülébe jutott, és ezért reagál így. Nekem se lenne kedvem olyan rokonhoz menni vagy olyan "baráthoz" vagy ismerőshöz aki ilyeneket írna rólam.

Elvárja hogy a testvérei segítsék miért te mész hozzá és segítesz neki? Segítesz neki hetente a kaját megvenni ami valljuk be nem könnyű cipelni. Te távol élsz tőle kb. amit látsz az csak töredéke annak ami a valóság. Amugy anyukád indoka igenis valós a járvány miatt, nem tudom van e valami kronikus betegsége, van-e oltva. Mennyi éves mert azért bizonyos helyzetekben egy idosebb embernek utazni macera. Egyedul csinal mindent, egyedul latja el magát es te csak ezeknek a nehezsegeknek a pillanatnyi reakcioit lattad. Amikor nem telefonalsz neki vagy nem videochatelsz vele honnan tudod hogy milyen. Egy nehez taskat cippelve is kell pár nap míg fizikalisan is és lelkileg is összeszedi magát egy idősebb ember. Igen lehet valos indoka a fáradtságra es a nincs kedvem semmihez érzésre depresszio nélkül is. Pl. Nehéz volt a táska és basszus a lányom igy viselkedik velem mintha egy kib@szott hulye ismeretlen lennék akirol lehet fecsegni a nagyvilagnak érzés ez is szar érzés ám és nincs köze a depressziohoz de hogyha lenne akkor nem csodalnam hogy bedepizett mert a szerette semmirekellonek tartja egy urinonek aki a feneke alá kell tenni mindent. Ez árad abból amit írtál anyukádról. Szép.

Csak egy kérdés. Sz@r gyerekkorod volt, hogy így beszélsz anyukádról?

Bántott szóban vagy fizikálisan?

Ahelyett hogy itt kibeszéled anyukád inkább menj te hozzá és segíts neki többször amikor teheted a 300 km távolságból. Vagy rendelj neki online kaját hogy minél kevesebbet kelljen neki cipelni. Havonta 1x vagy 2 havonta utazz te hozzá a kisgyerekeddel miutan beoltottak es segíts neki takarítani, kiváltani a gyógyszereit, feliratni a gyogyszereit ha van. Vigyetek rovidebb kocsi tura utra es stb es stb.

Ha nem bántott gyerekkorodban sem szóban, sem fizikálisan akkor nem kéne ez a nem tudod miért ilyen anyukád. Ha nincs oka magyarán nem vesztetek össze akkor valami egészségi probléma is lehet amit nem mond el neked nem feltétlen depresszio. Tegyél ellene. Ő is felnevelt. Azt nem tudom hogy már akkor is egyedülállóként de nem lehetett akkor sem könnyű neki.

Tudod te megteheted hogy segítesz neki. De neked igazabol fogalmad sincs milyen a járvány miatt elveszíteni a szülődet. Mekkora trauma és mekkora hiány. Szóval hagyjuk ezt hogy anyukád álca indokként használja a járványt.