Unokaként tekintenél a gyereked örökbefogadott gyerekére?

Igen, és számomra teljesen felfoghatatlan, hogy valakiben esetleg ez kérdésként felmerüljön. (És most nem a kérdező közvélemény kutatására gondolok.)

A gyerekemet szeretem, nyilván az ő gyereke az unokám, bármilyen úton lett. Hogy utasíthatná el bárki, ha tudja a körülményeket? Nagyfokú érzelmi intelligencia hiányra utalna..

Természetes hogy szeretném. Aki szereti a gyerekeket annak mindegy hogy hogyan került a családba így is úgy is szeretni fogja. Vagy csak ha arra gondolok hogy anyámhoz jön vevő a gyerekével teljesen el van ájulva tőle pedig hát a világon semmi köze hozzá. Nem igazán tudom elképzelni hogy azért ne szeressek egy kisgyereket mert nem az "én véremből" való. Nagy ostobaság lenne.

Valaki még a vér szerintit sem tekinti annak...

Mindkét nagymama unokaként szereti a lányunkat.

Előfordul hogy nem tud kialakulni a szeretet anya és gyereke között sem ezért ebben az esetben is előfordulhat hogy semmilyen szeretet nem tud kialakulni és erről egyik fél sem tehet. Persze az más tészta hogy ha a nagyszülő eleve úgy áll hozzá hogy nem vér szerinti ezért teljesen elzárkózik a dologtól.

Persze. Csak ne legyen ci... mármint izé, persze.

Attól függ.

Persze. Ha a gyerekem boldog, és ilyen szép dolgot tesz, hogy magához vesz és felnevel egy nehéz helyzetbe került gyereket, akkor nagyon büszke lennék rá, igazán jó ember lett. El nem tudok képzelni, ki az, aki ebben bármilyen problémát vél látni... Ahogy a 4-es írta, van, aki még a vér szerintire is sz.rik, én mint szülő inkább ilyen esetben buknék ki...