Utálom párom gyerekét. Mit lehetne tenni?

Nem értem, hogy miért akartok egyáltalán közös gyereket. Nem az lenne a normális, hogy az egyet, akivel éltek legalább normálisan felneveljétek? A párodat es a közös lakást a gyerekével együtt vállaltad.

Ülj le beszélni a gyerekkel, mozduljatok ki hárman, csináljatok programot otthon is stb. Próbálj változtatni, ha te is azt szeretnéd, hogy normális életet éljen, tanuljon, dolgozzon, elköltözzön. A leírtak alapján az egyik oka te vagy, hogy nem jön ki egész nap a szobából

El van kényeztetve. Életképtelen felnőtt lesz. Mint sokan mások. Ennyi. Tenni nem lehet vele semmit.

Te eldöntöd hogy maradsz vagy mész... Ezek a lehetőségeid sajnos.

Mindig minden a feneke alá volt tolva. Még a sz@ros gatyáját se tudta a szennyestartóba dobálni csak mellé. Épp annyira képes hogy ne rondítson maga alá, és gémeljen. Idáig nem szabad eljutni.

Elvált szülőknél gyakori hogy a távol élő szülő alávág a gyerek hülyére kényeztetésével, ki kitoljon a másik szülővel bosszúból. 10 ből 9 esetben ez van. Ezzel valójában a gyerekkel baxik ki nagyon.

Nagy nehezen bekerül egy munkahelyre, megmondják neki mit csináljon és vagy egyből mondja hogy nem ami után repül. Vagy csak sunyi módon bólogatva nem csinálja és egy hét kínlódás után vágják ki.

Sajnos népbetegség.

Ha se az anyja nem hajlandó ebben változni, se a távol élő szülő nem.

Illetve az eltelt idő alatt nem lett megnevelve, vagy már az elejétől fogva nem engedte neked hogy neveld, akkor az tudható volt hogy ez lesz a végállomás. 14-15 éves korától már nem igen lehet vele mit kezdeni.

Akinek rendes értékrendet adtak és Kamaszként is keményen fogják a gyeplőt abból ember lesz, többiek kallódnak.

En se türnem, hogy az en hazamban a soros kan a gyerekem rekcumozza.

Föleg hogy csak 18 eves, meg tini

Menj uralkodj mashol !

Itt nem a gyerek a hibás. Hanem az anya. Hisz mindent ráhagy, és Téged is erre kér, hogy fogadd el, hogy ő ilyen. Az anyának van valami mániája, valamit pótol ezzel, valamit nem tud elengedni.

Volt egy barátom, ő is anyuci kicsi fia volt.20 évesen még kb. így bánt vele, ahogy írod. Egy csekket nem tudott befizetni. Gyermekorvoshoz járt és matricát kapott még 20 évesen is a dokinál. :D

Elképesztő volt. Az a folyamatos kontroll a gyerek felett, hogy minden ok-e, folyton anyáskodott felette. Rájöttem, hogy rajta éli ki a szeretethiányát. Mert nem jött ki jól a férjével. És a fia lett az, akibe minden energiáját fektette. Nem akarta elengedni, nem akarta, hogy felnőjön. Ha önálló lett volna, nem lett volna már rá szükség, és akkor ő elveszett volna a süllyesztőben. Magára maradt volna a gondjaival és bánatával.

Mikor a nőci kilépett a házasságából és fellélegzett, hirtelen a gyerek kezét is el merte engedni. Egyszeriben leszállt a gyerekről, a gyerek pedig felnőtt. Ott is a gyerek lényegében csak "áldozat" volt az anyja fullasztó szeretetében. Itt is a gyerek a drága anyja miatt lett ilyen önállótlan, és egy ördögi kör, hogy ő kiszolgáltatja magát, az anyja pedig boldogan kiszolgálja. Ezt a kapcsolatot köztük kéne felrúgni, az anyjának pszichológushoz menni, hogy miért nem képes "elengedni" a gyerekét. Mi szüksége van arra, hogy önmagától függővé tegye folyamatosan a gyerekét. Az anya az, aki nem akarja, hogy a gyereke felnőjön és lábra álljon, kilépjen a mama hotelből. Ez az anyának kényelmes, és jó, neki ez ad biztonságérzetet. A gyerek pedig csak behódol ennek, hisz kényelmes neki is, meg hát hogy legyen önálló, ha sose várták el, sőt sose próbálhatta. (sőt a gyerek részéről is lehet egy olyan benne, hogy ha önálló leszek, akkor engem már anya nem fog szeretni, másodlagos leszek. amíg anya etet, addig mindig velem lesz, hisz egyedül nem tudok enni... egymáshoz láncolják magukat, mert nekik ez a biztospont az életükben, a kapcsolatuk.. lehet h még a válást se dolgozták fel)

Én is elváltam anno, a gyerekem 1 éves kora óta nem látta az apját, szóval nem is emlékszik rá. Mégsem telepedtem a gyerekre, ez nem kifogás. Azóta már újraházasodtam, a férjem olyan, mintha édesapja lenne, és a lányom is így tekint rá. Persze tudja mi a helyzet. A férjem is próbál nem beleszólni a nevelésbe, úgyhogy én szoktam megkérni, hogy szóljon rá, mikor nem bírok vele. :D Ez szerintem így normális, ha együttélés van, akkor ott nincs az, hogy enyém-tiéd, ne szólj bele mert ő az enyém, stb. Nekünk sincs még közös gyerekünk, de nagyon szeretnénk mindhárman, de így is kerek család vagyunk. Nálatok az anyukának van valami defektje sajnos. Azt hiszi nélküle megáll a világ. Sőt ezt akarja, hogy megálljon nélküle a világ.

Foggal-körömmel ragaszkodik a gyerekhez, ezért nem engedi felnőni, és elengedni. Erre kéne rájönni, hogy ennek mi az oka. Nem egészséges ez az egész. Túl azon, hogy a gyerek se fejlődött emiatt egészségesen. Az anyja rajongásától. Anyukának ezt a sok-sok energiát és szeretet beléd kéne fektetnie. El kell menni közös programokra, kettesben. Nem lehet mindig anyának és apának lenni. Ti férfi és nő vagytok, házasok, és kell a kapcsolatotokat ápolni. A gyerek pedig kezdje el szokni, hogy nem lesztek mindig mellette. És kezdjen valamit magával, mert eltartott lesz élete végéig, amitől ti szétmentek, és önbeteljesítő jóslatként arra jutnak majd, hogy látod-látod mi tényleg csak egymásra számíthatunk. Nem bíznak magukban, benned, senkiben, csak egymásnak. Ezt a bizalmat kéne erősíteni, hogy ha nem fogják a kezét a gyereknek állandóan, akkor is szeretve lesz, és ott lesz anya neki, csak át kell minősülnie a kapcsolatnak, hogy már nem kisgyerek.

Bocs #55 nek akart menni csak közben töröltek valamit :D

57 voltam :)

Kérdező; tetszik-nem tetszik, de ehhez neked semmi közöd nincs. Teljesen megértem, hogy ez téged zavar, de annak a „gyereknek” nem vagy te senkije, hogy bármit is mondhass neki vagy róla. Csak eltűrni tudod, vagy lelépni a kapcsolatból. Az anyja nem fogja elzavarni dolgozni, ha eddig nem tette meg.

Az érem másik oldala, hogy valószínűleg azért ilyen a viselkedése, mert több negatív hatás érte, kvázi menekül a számítógépes világba (megjegyzendő, hogy még mindig jobb, mintha piálna vagy drogozna). Én azt gondolom, hogy az anyja azzal nagyon is tisztában van, hogy amikor kellett volna, akkor nem volt ott a gyerek mellett, így tehát nem is kérheti számon rajta a befordulását.

Amit te tehetsz az ügy érdekében -már ha nemcsak a saját kényelmed fontos számodra, hanem a gyerek sorsa is érdekel-, hogy türelmes vagy vele és tárgyilagosan átbeszélitek a dolgokat. Az már egy hatalmas javulás lesz, ha havonta 2 helyett 3-szor fürdik. Kis lépésekben lehet egy embert jó irányba terelni, akár évekig is eltarthat, kitartó munkával, a „takarodj dolgozni”-mentalitással csak még jobban belelököd a gödörbe.