Utálom párom gyerekét. Mit lehetne tenni?

Hát ha csak egy valami, hogy ritkán fürdik, az mindenképp zavaró egy háztartásban élőnél, sőt bármelyik ismerősömnél, akivel közeli kapcsolatban kell lennem (pl. kolléga). Azt biztos, hogy én sem hagynám szó nélkül.

A többi dolog már neccesebb, de ha türelmes vagy, akár jó példákkal jössz, vagy ami még jobb, saját tapasztalatot mondasz, hogy az adott dolgot így vagy úgy kéne csinálnia, sokkal hatékonyabb, mint veszekedni a pároddal.

Én mindezt már házas (de még gyerek nélküli), 36 éves férfiként írom.

Komoly bajok vannak, Kérdező!

1. A gyerek előtt nem volt férfikép, amit követni érdemes és kellett volna. Emiatt lett ilyen féreg. A kötekedő, "semmi közödös" barmoknak: Ha nincs eredeti apa-férfi kép, akkor azt máshonnan kell meríteni. Sok férfi nevelt már embert egy "kalap sz@r" által az anyjánál hagyott gyerekből. Nagybátyám is, pedig hát ő sem volt matyóhímzés, de a mostohagyerekei máig 100-szor jobban emlékeznek meg róla, mint az apjukról. Kérdező, te is tulaj vagy és részben viseled a gyerek költségeit, emiatt jogod van beleszólni.

2. #13: Jesszus. Az anya is rothasztja, a seggnyalással "kiheréli" a fiát. Így nem lesz belóle Férfi.

3. #13: Aki szereti a nőt, az jót akar a gyerekének is. Amíg nálatok lakik, be tudtok avatkozni, de ez már nagyon késő és egyre nehezebb lesz.

4. Hova rakod a közös gyereket? A mamahoteles még 10 évig ott lakik! Tikk-takk!

Elsősorban az anyát kell megnyerned az ügynek, utána a gyereket egységfrontban kell "letámadni". Az anya ebben visszaeső lesz. Emiatt neked kell őt majd a frontvonalra visszaráncigálni.

Az anyára azzal kell elkezdeni hatni, hogy képzelje magát egy mostani, fia korabeli csaj helyébe, és mit - ha egyáltalán - akarna a fiától. Semmit. Vagy ha mégis, az a nő annyit is ér, és akar-e ő olyant menynek.

Ezután képzelje magát egy szakmabeli főnök helyébe. A helyzet ugyanez.

A gyereknek valószínűleg más baja is van. A pszichológus hasznos lenne.

Ha max.fél éven belül, havi 1-2 db, az anyával való egyezkedés után az anya nem áll melléd, akkor le kell lépned, mert az asszony menthetetlen, a gyerek meg elrothad. Ekkor magadon kell eljezdened dolgozni, hogy többet érj és el is hidd azt!

Nehéz helyzet. Gondolom mivel sok vita volt, ezért higgadt megbeszélés már nem igazán menne.

Higgadt alatt azt értem:

"Nézd, tekintsünk most el attól, hogy engem zavar a gyerek. Gondolom mivel anyukája vagy, jót szeretnél neki. Burokban van nevelve, 0 szociális kapcsolattal, nem fürdik, az érettségi se valószínű hogy meglesz így. Azt szeretnéd, hogy visszavonhatatlanul rontsa el az életét, 0 munka 0 kapcsolata legyen, egy sikertelen, gépfüggő emberként éljen, akit mindig el kell tartani valakinek? Ha nem ezt szeretnéd, akkor forduljunk családsegítőhöz vagy pszichológushoz mindhárman, mert mi közösen nem tudtuk megakadályozni, hogy ez a helyzet kialakuljon és közösen kell tennünk azért, hogy változzon valami."

Te meg azért nem mersz a sarkadra állni, mert félsz a szakítástól.

Ha tényleg nem opció a szakítás és meg akarod menteni a kapcsolatot, akkor

1. családterápia

2. győzd meg a feleségedet, hogy kapcsoljátok ki a netet a lakásban és naponta csak x órára kapcsoljátok vissza, ha a gyerek 'jól viselkedik', akkor kap számítógép időt

3. próbáld meg bevonni programokba (ezért kell kikapcsolni a netet, hogy kijöjjön a szobájából).