Miért nem érzem magam felnőttnek? Lehet köze valamilyen gyermekkori traumához?

Megértelek, hasonlóan érzek én is. Nem gyerekkori traumához kötöm, hanem a "felnövésem" folyamatához. Én is felelősségteljesen viselkedem, de valahogy mégis elhúzódok a felelősség elől. Dolgozom, 10 éve párkapcsolatban élek, saját házunk van stb.

Sokat gondolkodtam ezen és amit "felnőttség"-nek érzékelek az bizony a besavanyodás, negativitás ami a legtöbb embert körülveszi. Azért lesznek felnőttek, mert gyerekük van aki mellett a felnőtt pozíciót betöltik, vagy mert állandóan sopánkodnak. Én nem akarok ilyen lenni. Mi sokat nevetünk, szeretjük egymást, nem izgat mások véleménye. Vannak hasonló felfogású barátaink akikre szintén furán néznek mások.

14-es ez nagyon jó hasonlat 😀

Sajnos a mi gyerekkorunkban túl volt misztifikálva a felnőttség (35 éves vagyok).

"Majd megérted ha felnőtt leszel" "Majd ha felnőtt leszel te dönthetsz" "Gyereknek lenni jó, használd ki" = felnőttnek lenni rossz?

Igen, felnőttnek lenni nem mindig jó mert csinálni kell olyasmit amit nem annyira szeretünk, de szerintem nem változunk meg gyökeresen. Kicsit másként látjuk a világot, kicsit lankad a tettvágyunk, többet fáj a derekunk, nem bírjuk a bulizást reggelig, racionálisabban gondolkodunk, és főleg akkor vehető észre ha gyerekekre/tinikre nézünk. Amin ők most átmennek, amit ők gondolnak, csinálnak és éreznek az már mögöttünk van.

Egy ilyen témájú cikkben azt olvastam, hogy az emberek többségének van egy (mindenkinek más) jelképes dolga, mérföldkövet, amitől kezdve felnőttnek tekinti magát. Első lakásbérlés és fenntartás; első kocsi; első ház; első gyerek; első alkalom, amikor az idősebb szülők nevében kell azok orvosával egyeztetni.

Az, hogy ezek jelentős része már neked megvan és ennek ellenére nem érzed magadat felnőttnek azt sugallja, hogy valamiféle mércét tartasz, képzelsz magad felé, aminek nem felelsz meg vagy az önbizalmad nem elég nagy. Ezek eredetének feltárásában sokat segíthet egy pszichológus.

A gyerekkorban is sok árny rejtőzhet, jobban szeretek felnőtt lenni.

Nem kell borzalmakra gondolni, de a túlhevült homokvár romboló kis idiótáktól kezdve az indián jelmezemet piszkálgató és tönkretevő "pajtásokig", a cigiért vagy alkoholért leküldő és azt jutalmazó felnőttig egy csomó minden. Pl nyájaskodó, jópofizó szadista napközis tanárnéni.

Amint fennt is írták, gyerekként az ember idealizálja a felnőtt kort, mert egyébként elég félelmetes, hogy anyu-apu se vágja ám mi van, ők is hibáznak, esendőek.

A felnövés meg realtív. Azok a mérföld kövek amik alapján az előző generációk értékelték magukat, már nem mindenkinek vannak meg.

Az oktatás, saját ingatlan, autó drága, a munkahelyen nem lehet előre jutni, mert az idősebbek is kénytelenek későn nyugdíjba vonulni (már ha egyáltalán), gyereket se mindenki akar, a házasságnak sincs már olyan súlya.

Emiatt sok fiatal teng-leng, igazán nem tudja mit tűzzön ki célnak.

Az idősebb generációk se tudják hogyan kezeljenek mondjuk olyan 25-30asokat, akik nem házasok, haverokkal laknak, és max egy közös kutyája van, mert az fér bele anyagilag.

Felnőttek-e? Persze. De nem úgy, mint ők akkor anno, teljesen más van előtérben.

Nekem 20-23 évesen volt egy ilyen katartikus ráeszmélésem, hogy basszus, ha akarok, ehetek pizzát reggelire, ha akarom, ágyban tölthetem a szabad napomat, és ha 5000 kockás legóra akarom költeni a pénzem, akkor azt tulajdonképp megtehetem, senki nem fog nemet mondani.

Vagy pl néha elnézem a macskámat, és belegondolok, hogy hű, ha én ezt az állatot nem etetem, akkor 100%, hogy meghalna. Teljesen felelős vagyok érte, rajtam áll az egészsége, a jóléte, a higéniája, a szórakozása, és milyen durva, hogy egyáltalán ennyi hatalmam lehet egy másik lény felett, és milyen könnyen elszúrhatnám az egészet.

Nyilván eszembe se jut ártani neki, sőt, szerintem felelősebb vagyok érte mint sokan egy emberért.

Talán emiatt is nem akarok gyereket, mert nem tudnám megadni neki azt, amit megérdemel.

De ja, azt ajánlom, ha valamiben örömödet leled, de úgy érzed ez gyerekes, akkor csináld. Fesd színesre a hajad, menj egyedül a kedvenc éttermedbe, vedd meg azt a dolgot, amit gyerekként nem engedgettél meg magadnak.

Az ember sokszor megvon magától dolgokat, azzal, hogy ezt már kinőttem, és bár örömet okoz, és másnak nem árt, de már öreg vagyok hozzá.

Az a helyzet, hogy a mai generációk már egy csomó olyan dolgot nem vehetnek készpénznek ami a szülőknek, nagyszülőknek biztos evidencia volt.

A hitelek bedőlnek, a melód csődbe megy vagy kirúgnak, vagy te dobbantassz, a kapcsokat tönkremegy, elválnak, az előléptetés és nyugdíj hótziher hogy nekünk már nem lesz...

Szóval ja, a pozitív dolgok nem garantáltak, de extra terheket, felelősségeket se kell feltétlen vállanod ha nem akarsz.

Nem kell neked semmiféle listán elképzelt mérföldköveket kipipálni, ahhoz, hogy "igazi" felnőtt légy. Éld úgy az életedet, hogy boldog legyél.