Miért nem érzem magam felnőttnek? Lehet köze valamilyen gyermekkori traumához?

Én is ilyen vagyok, kívülről komoly, kicsit törtető, belül meg egy bizonytalan kislány. Ez a házasságomban jön ki leginkább.

Én tudom az okát a terápiám miatt, ha megteheted, keress fel pszichológust, mert szerintem jó tudni, hogy mi, miért van, türelmesebbé tesz magaddal.

Olyan hogy felnőttség érzés nem tudom van -e.

Mert az ember lelke nem öregszik csak a teste.

Tehát 100 évesen is ugyan olyan lesz a lelked, csak a tested nem.

Én 30 on túl se éreztem semmi extrát. Annyit hogy lássam hogy 20 évesen gyerekesen viselkednek azok is akik állítják magukról hogy ők aztán érettebbek.

40 felett sem érzem hogy mi az amitől más lenne. Én vagyok én :)

Van tapasztalatom, tudom mikor ki kell, tudok dönteni, és a 30 -asok is sokszor gyerekesnek tűnnek :D

Pszichológus ha jót választasz nem hiszem hogy ártana.

Inkább azt a részét fognám meg, hogy mitől érzed magad gyereknek?

Mert korban/körülményekben Te is tudod, hogy bőven felnőtt vagy, felnőttél.

Milyen gondolatok-cselekedetek miatt érzed még gyereknek magad.

A szerepeink mindig megmaradnak, különböző helyzetekben váltogatjuk a "szerepeinket", a szüleinkkel találkozva mindig gyerekek leszünk, a lányomra mikor ránézek, akkor pedig egyértelműen felnőtt és szülő vagyok.

Én a függetlenedéssel egyszeriben felnőttem anno, ahogy főiskolás és koleszos lettem, belecsöppentem az igazi életbe, és azóta is legfeljebb a szüleim mellett érzem magamnak gyereknek, főleg, ha úgy bánnak velem. :D

Mióta külön élünk a férjemmel és a gyerkőccel, azóta kevésbé éreztetik, gondolom ők is rájöttek, hogy na jó, talán tényleg nem annyira gyerek már... :D

Én eléggé a talpamon álló ember vagyok, már gyerekként is önálló voltam. A saját családomon kívül még a szüleim gondját is a nyakamba vettem és megoldottam minden problémájukat, miközben felelősségteljes állásom volt és mellékállásban vállalkozásom.

Mégis amikor meghalt az anyám és már egy szülőm sem maradt (43 éves koromban) akkor a halálhír hallatán hasított belém a gondolat, hogy most lettem felnőtt. Már senkinek nem vagyok a gyereke, egy felnőtt ember lettem a sok közül.