Normális hogy ezt érzem?

Bár sosem vertek otthon, nem éheztünk, de mégse tudom azt mondani hogy nekem jó anyám volt. Sőt, kifejezetten haragszom rá azért ahogy felnevelt. Az egyik ilyen fő probléma hogy sosem mutatta meg hogy kell fogat mosni, sosem mondta hogy menjek el. ( o sem tette) Ezt én kiskoromban nem igazán tudtam hogy kell, vagy hogy milyen időközönként, így mire felnőttem és önmagamtól megtanultam, sajnos késő. Így azért kellett dolgozzak hogy rendbe rakhassam a fogaimat. És bár az igaz, hogy lehet nekem is kellett volna, de egy kisgyerek mellett még igenis ott kellett volna állni. Legalább is én mindenhol ezt látom, ennek segítségével rögzül az emberben.

A másik hogy rendszeresen válogatta a férfiakat apám után, rendszeresen mellettem szexeltek. Ez a későbbiekben sok mentális problémához vezetett, és emiatt kisgyermek koromtól kezdődően érdeklődtem a szex iránt. Legalább is ha visszaemlékszem, talán 8-10 évesen már volt papas-mamas játszva. És a durva az, hogy kezdetben egy lánnyal, pedig még csak leszbikus sem vagyok. Nyilván mára ebből semmi sem maradt, azon kívül hogy a szexben az erősen alavetett szerepet szeretem. Hozzateszem ez számomra nem gond, de lehet összefüggés a gyermekkorom és ekozott.

A masik dolog ami miatt haragszom, hogy sosem volt az az igazi anya. Sosem voltam nagyon olelgetve, szeretgetve, nem játszott velem soha. Mostanság mondja már nekem hogy engem sosem lehet olelgetni, mert én rideg vagyok. Én viszont úgy gondolom hogy nem rideg vagyok, hanem ennyi év után már furcsa az érintés tőle. Illetve emiatt kialakult bennem egy olyan dolog hogy nem szeretem az emberek érintését, kellemetlenül érint. (ez a párkapcsolatban nem jellemző, szöges ellentéte)

Az utolsó dolog ami miatt haragszom, hogy sosem lépett előre az életbe. Hogy bár lehetősége eshetett rá, nem tette. Mindig azt tette es teszi ami a legegyszerűbb. Így az életünk marad mindig a napról-napra élés..

Sokszor gondolkodok ezeken a dolgokon, és mindig egy kérdés fogalmazódik meg bennem: Vajon rá vetítem ki az összes rosszat ami az életemben létezik, vagy ezeket valóban ő teremtette meg? Illetve ha igen, haragudhatok-e rá emiatt?