Mit tegyek, ha a szüleim nem engednek arra a szakra, ahova jelentkezni szeretnék menni? 17/L

Támogatom én is, hogy nyelvet és reál tárgyat válassz a töri vagy magyar mellé.

Ezekkel még talán tudsz is magánórát adni.

Vagy elmész egy másik, piacképes szakra, maradsz phd-n és egyetemen tanítasz. A fizu ugyanúgy okádék, de legalább tudsz piacképes tudással mást is dolgozni mellette. Rengetegen hobbi szinten óraadók egyetemen, de komoly karrierjük van mellette.

Általános iskolás tanítóként vagy tanárként kevesebb a lehetőség és nem is annyira megbecsült szakma szerintem. Ettől még fontos persze, de a legtöbben sajnos úgy vannak vele, hogy a tanár 3 hónapig nyári szüneten van, meg nettó 4 órát dolgozik naponta, azt is úgy, hogy bárki meg tudná csinálni helyette.

Van több pedagógus ismerősöm, a szülők közt elég kevesen becsülik meg őket. A gyerek meg amit hall otthon, el is hiszi és ugyanúgy viselkedik

Röviden: ezzel a szakkal borzasztóan megnehezíted az életedet, gondold át.

Bővebben: nagyon becsülendő dolog, hogy nem vagy ráfeszülve a pénzre, és az is teljesen rendben van, hogy a magyar irodalom érdekel. Mindenféle érdeklődésű emberre szükség van, jó magyartanárokra is égető szükség lenne.

A gond az, hogy a jelenlegi körülmények között gyakorlatilag egy öngyilkosság ez a pálya. Az igényeid lehetnek kicsik, de enni-inni-ruházkodni neked is kell, meg gondolom tetőt is szeretnél a fejed fölé, és ha saját gyerekben gondolkodsz, az is pénzbe kerül. Nem beszélve arról, hogy váratlan kiadásokra is fel kell készülni. Ez így messze több, mint egy tanár fizetése - igen, ez igazságtalan, és igen, a magyar állam nem biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy minden szakmában, amire szükség van, boldogulni lehessen.

A 13-as hozzászólásod ("Akkor beperelem az államot, mert egy tisztességesen dolgozó emberek nem adják meg a létfeltételhez szükséges bért.") azt mutatja, hogy még nem látod át a felnőtt élet buktatóit, és ha ilyen tapasztalatlanul meghozol most egy döntést, azzal a későbbi, érettebb önmagadnak okozol nagyon komoly fejfájást. Gondolj bele: nemcsak egy olyan szakmai pályára teszed magad, ahol garantált az elszegényedés és a nélkülözés, még a hallgatói szerződést is alá kell írnod. Aztán választhatsz, hogy itthon halsz éhen, vagy mégis külföldre mész, hogy az orrod a sz..r felett maradjon - ebben az esetben nem fognak utánad kapkodni ezzel a szakpárral, és még a képzési költségek is a nyakadba zúdulnak.

Alapból nem értek egyet azzal, ha a szülő beleavatkozik a gyerek pályaválasztásába, főleg így fenyegetőzve ("ha nem csinálod, amit mondjunk, levesszük rólad a kezünket"), de a helyükben most én is bajban lennék. Ők látják, amit te még nem látsz. Ha hagyják elkövetni a saját hibáidat, az már nem olyan egyszerű, mint 10 éve (akkor sem volt egyszerű - de azóta még keményebb lett a világ). Nem akarnak neked rosszat, csak rosszul kommunikálják, te pedig még nagyon gyerek vagy. Gondold végig, milyen alternatívák jönnének még szóba, amivel nem hozod magad lehetetlen helyzetbe. Az irodalom pedig hobbinak is kiváló, nem kell róla lemondani.

Tessék kérdező, írj rá privátban erre a kérdezőre:

https://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__karrier-f..

Biztos sokat fog neked mesélni arról, hogy milyen jó hónap végén napokig zsíros kenyeret enni, mert másra nem maradt pénz...

A magyartanárom egyszer azt mondta: Ha tanárnak méssz,akkor szerezned kell magad mellé egy mérnök párt

(Ebben az a vicc,hogy a férje is azthiszem mérnök,vagy programozó)