Mit tegyek, ha a szüleim nem engednek arra a szakra, ahova jelentkezni szeretnék menni? 17/L

Egyrészt értem is a szüleidet, másrészt nem is.

Én is tanár akarok lenni, de én nyelvtanár, mindkét szakom nyelv lesz, tehát nekem azért így más lehetőségeim lesznek, nem csak egy iskolában dolgozni és a fordító képzést is el akarom majd végezni. De irodalomtanárként csak iskolában tudsz dolgozni, még magánórákat sem nagyon szoktak venni irodalomból… Leginkább nyelvekből, matekból, meg esetleg természettudományos tárgyakból.

Ugye kell a másik szak is, te azt írtad a töri nem érdekel, márpedig úgy szenvedés lesz az 5 év, hogy nem érdekel… Tehát ezt szerintem gondold át még egyszer.

Értem, hogy szereted az irodalmat és alapvetően azt mondanám, hogy kövesd az álmaidat és azt csináld, amit szeretsz, de sajnos simán irodalomtanárként tényleg nem nagyon lehet megélni, ha a szüleid nem támogatnak vagy nem lesz valami nagyon jól kereső férjed. Ahogy írták, a 145 ezer forint az Budapesten egy kis lakás+rezsi, és akkor ebben még nincs benne semmi más: nem ettél, nem vettél bérletet, nem fizetted be a számlákat (internet, telefon), nem tettél félre semennyit stb.

Nagyon nem éri meg. 2 rokonunk is tanár. Egyikük tanított magyart általánosban, de olyan fájdalmasan nyomorék volt a fizetése, hogy inkább átment gyárba, ahol most a kétszeresét keresi, és csak így tudott elkezdeni önállóan, anyagi segítség nélkül élni. A másikuk egy történelem tanár volt középiskolában, de amellett, hogy a tinikkel való munka kiégette és kicsinálta, ő is csak úgy tudott megélni, hogy a felesége anyagilag támogatta.

Szóval én teljesen megértem a szüleidet. Ha a helyükben lennék, én is lebeszelnélek, nem akarom hogy a gyerekem hosszú évek kemény munkáját és a tanulmányait elpazarolja egy ilyen rosszul fizető állásra.

Szerintem szép, hogy van egy komoly elképzelésed. Sajnálom, hogy sokan leakarnak beszélni, tudom, hogy jóból mondják, de nekem ez mégis tipikus negatív hozzáállás.

Az, hogy MOST keveset keres egy tanár az még változhat, lehet tíz év múlva áldani fogod magad, hogy milyen jó, hogy kiàltál az álmod mellett van egy stabil állás, jól keresel és még szereted amit csinálsz.

Ha meg még sem így lesz és te is úgy làtod, hogy ez mégsem jó neked, akkor váltani bármikor lehet, addigra idősebb leszel ès több tapasztalatod lesz az élet területén.

Szóval csak kitartást!

47 vagyok. Egyébként én sem a közoktatásban tervezek majd elhelyezkedni. 1-2-3 évig el tudom képzelni, hogy gimiben tanítsak, de tovább, hosszútávon nem igazán, én is nyelviskolában és magánban szeretnék majd tanítani.

Szomorú, hogy ez van, de sajnos nagyon alacsony a tanárok megbecsültsége, ugye anyagilag is, de amúgy is. Én is milliószor elgondolkodtam azon, hogy tényleg tanár legyek-e, de elgondolkodtam a lehetőségeimen és a nyelvekkel azért egy fokkal jobb a helyzet.