Mit tegyek, ha a szüleim nem engednek arra a szakra, ahova jelentkezni szeretnék menni? 17/L

"Minden évben több ezren jelentkeznek tanárira, mégsem látom, hogy teli lennének az utcák hajléktalan fiatalokkal."

Igen, mert a többsége

1. otthon lakik a szüleinél, miközben kezdő tanárként tanít (nagy életcél ez, mondhatom),

2. nőként kifog egy gazdag férjet, aki eltartja,

3. a többségük diploma után pályát vált, és nem tanárként dolgozik (mint én is).

Én csak azt tudom mondani, hogy ha valakinek van esze, akkor a legokosabb érettségi után olyan diplomát szerezni, ami versenyképes és lehet vele keresni. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy lehetőségei legyenek a végzettségével (az informatikus, a mérnök diplomák ilyenek manapság). És miután ez megvan, elvégezhetsz kedvedre tanári szakokat is, ha annyira nagyon szeretnéd. Fordítva már sokkal nehezebb. És hidd el, a tanárok fele azért rinyál, hogy bárcsak versenyképesebb végzettsége lenne...

De úgy csinálod, ahogy akarod, majd rájössz magadtól is, hogy az élet az nem olyan mese, ahogy most naivan elképzeled (beperled az államot, mert kevés fizetést ad... na persze). Szerintem inkább hallgass a szüleidre, mert igazuk van, és inkább most lásd ezt be, mint évek múlva, sok-sok szopás után.

"Minden évben több ezren jelentkeznek tanárira, mégsem látom, hogy teli lennének az utcák hajléktalan fiatalokkal."

Kérdező, mondd, hogy csak trollkodsz légyszíves. 100 kommenten keresztül mindenki leírta neked, hogy NEM lehet megélni tanári fizetésből. Vagy maradsz a mamahotelben, vagy keresel egy gazdagabb pasit.

Vagy pályát váltasz, mint a tanárok nagy része. Egyik barátnőm pl vendéglátásban dolgozik, tanítói végzettséggel. De a legtöbben multikhoz mennek, ahol elég valamilyen diploma és nyelvtudás.

Nyilván még kamasz vagy, fingod sincs a megélhetés költségeiről. Semmi baj, ezért segített neked több tucat ember a hozzászólásokban.

A kommentedre visszatérve, egy egyetemet végzett ember nem fog lecsúszni addig jó esetben, hogy az utcán éljen. Amikor rájön, hogy kevés a fizu, akkor keres más munkát vagy elege lesz az országból és kimegy külföldre.

#101 vagyok. Én is otthon laktam egyébként "mamahotelben". Aztán pár év eltelt, és rájöttem, hogy semmi kilátásom nincs arra, hogy változzon valami. Se saját lakás, se autó, se semmi. Az érzés pedig kezdett egyre kibírhatatlanabb lenni, hogy anyagilag csak ennyire telik, hogy kb. zsebpénzt kapok. Amikor én kezdtem a tanárságot, 120 nettót kaptam kézhez! Eléggé nyomasztó ez, miközben benned van a tudat, hogy mégis, diplomás ember vagy, és látod a korábbi osztálytársaidat, hogy nekik már beindult a karrierjük jogászként, mérnökként, vagy kimentek külföldre. De már jó autókkal járnak, mesélik, hogy több százezres fizetésük van, és kb. egy napra lebontva nem dolgoznak nálad többet, sőt! Látod, hogy már egyik-másik megveszi a saját lakását, már jönnek a gyerekek, haladnak az életben 1-ről 2-re. Vagy csak utazgatnak, bulizgatnak, miközben neked éjjel még javítani kell.

És miért csinálod mindezt? Ott van a stresszes iskolai közeg, szívatnak a kollégák, a szülők lekezelően bánnak veled, mert fiatal vagy, és semmi tekintélyed nincsen. A gyerekekről nem is beszélek. Nem olvastam végig a kommenteket, nem tudom, hogy arról volt-e szó, hogy maga a tanítás az milyen? Mert ha arra számítasz, hogy majd ülnek veled szemben fegyelmezetten a gyerekek, és majd együtt élvezitek az irodalom szépségeit, akkor tényleg naiv vagy! A tanítás 80%-a fegyelmezésből áll, és abból, hogy semmit nem akarnak megcsinálni. Ma már az a jó tanár, aki legalább valamennyit ki tud sajtolni a gyerekekből. Ha 1-2 tényleg elolvassa a szöveget, már az a siker. Egy folyamatos sziszifuszi küzdelem a motiválatlansággal, a neveletlenséggel szemben. Vagyis nem az irodalomról szól, hanem arról, hogy fel tudsz-e mutatni néha egy kis sikert a folyamatos ellenállással, "azért nem olvastam el, mert letört a körmöm" kifogásokkal szemben.

És egy nap belenézel a tükörbe, és megkérdezed, hogy "mi a francért csinálom én ezt?" Úgy fogod érezni, hogy éveket pocsékoltál el az életedből a semmire. Mert semmit nem adott ez hozzá az életedhez, csak elvett belőle.

Főállású tanárként egyáltalán nem érdemes dolgozni, annyi pénzért én már fel sem kelnék az ágyból. Ha annyira nagyon tanítani akarsz, azt szerintem úgy érdemes, hogy csinálsz egy igazi karriert (ahogy írtam a fenti kommentben), és vállalkozóként vagy valami rugalmas munkaidő mellett elvállalsz 1-2 osztályt óraadó tanárként. És akkor már anyagi érdek nélkül, tényleg a tanítás öröméért. 1-2 osztály az tényleg elviselhető, sőt, az még tényleg a tanítás örömét is tudja okozni, és még anyagilag sem függsz az egésztől.

Nem tanári diplomával. :D

Cégtől, tapasztalattól függ. 400-500-600-700-800 ezer, de sok év tapasztalattal a határ a csillagos ég. De te ugye tanár akarsz lenni, havi 150 ezer Ft-ért (nem tudom, most mennyi a bér).