Miért így érvel a gyerekvállalás mellett?

Ez abból az időből maradt még vissza, amikor nem volt nyugdíj, s egy idős ember egyedül nem tudta fenntartani magát. Akkor tényleg azért szültek hogy 60-70-80 évesen ne haljanak éhen.

Mostanra ez átment ilyen pátyolgatásos elvárásba, mivel az alapvető szükségletek miatt már nem kell aggódni. De mégis úgy rá vannak sokan görcsölve, mintha az életük múlna rajta.

Elöször is semmiféle érvelésnek nincs értelme, illetve teljesen fölösleges akár a gyerekvállalás MELLETT, akár ELLENE, ez minden ember saját belsö döntés, másnak semmi beleszólása.

Másodszor anyukád gondolkodása igen téves, lehet valakinek akárhány gyereke, semmi biztosítés vagy valószínüség nincs arra, hogy kár csak egyetlen egy gyerek is a közelében fog élni felnött korában, ez nem megoldás a magányosság ellen.

Szerintem is hülye érv ez.

Különben ez teljes mértékben érzelmi döntés. Aki szeretne gyereket, az vállaljon, és utána szeresse nagyon. Akinek meg ez nem hiányzik, az tényleg jobb, ha nem vállal. Inkább ne szülessen meg az a gyerek, minthogy azt érezze, hogy kolonc a szülei nyakán.

Maximum azon mosolygok, hogy te most 24 évesen kijelented, hogy SOHA nem akarsz majd gyereket. Nem tudhatod, mit fogsz gondolni erről 10-15 év múlva. De ezt most úgyse fogod nekem elhinni. :-)))

Legidiótább érv az összes közül. Régen is baromság volt. Akinek idős korára csak a gyereke maradt, aki törődjön vele, annak azért távolodtak el a barátai, mert mindenki a családra koncentrált. Régen is előfordult azért olyan, még ha ritkábban is, aki egyedülálló maradt, ők egymással barátkoztak, és idős korukban is összejártak.

Ráadásul ma már nagy a valószínűsége annak, hogy a gyerek felnőtt korában nem abban a városban vagy nem is abban az országban fog élni, ahol a szülő. Már nem az van, hogy minden hétvégét a nagymamánál tölt a család.

#2 és #4 leírt szinte mindent amit akartam volna én is. Talán csak annyi, hogy igen, az egyik legnagyobb önzés, azért csinálni gyereket, hogy ő majd ezért cserébe az életét előre elkötelezze a szülője jólétéért.

megkérdezném tőle, hogy komolyan gondolja, hogy neked kell majd őt ellátni és szórakoztatni öregkorára. Nyugdíj után hozzád akar költözni esetleg?

Egy kicsit mesélek - elnézést, ha hosszabb lesz.

Mi hárman vagyunk testvérek, anyukánk már egyedül maradt, a férje meghalt, az Alföld déli részén lakik. A növérem az USA-ban él 20 éve, az öcsém Ausztriában él 15 éve, én Németországban 25 éve. Mindegyikünknek ott van a párja, gyerekei, munkája, értelemszerüen nem anyukámmal él egyikünk sem.

Ö nem akar semelyikünk közelébe költözni, másként meg lehetetlen megoldani, hogy vele legyünk minden nap.

Viszont neki vannak ismerösei, barátai, és eszébe sem jutna olyan, hogy bárki adja fel az életét miatta.

Abban mindhárman egyetértünk, ha szükséges lenne, akkor keresünk neki megbízható segítséget, esetleg ápolót, aki segít neki mindenben.

A másik oldal, nekem négy felnött gyerekem van, mind önálló már, és 300, 360, 400 és 700 km-re élnek. Nekem sem jutna eszembe bármelyiktöl elvárni, hogy társaságként müködjenek az életemben. Nekik is meg nekem is megvan a saját életünk, és mindenki tiszteletben tartja a másikét.

Szóval anyukád logikája nagyon, de nagyon hibás. Emellett a gyerekvállalás föleg érzelmi dolog, észérvekkel nem igazán befolyásolható, ha mégis, arra mindenki, de föleg a gyerek, akiröl meggyözték a szülöt, ráfizet.