Parotok mennyit segit a baba korul, ha tanul is munka mellett?

Szeretném azt mondani hogy igen, de többnyire nem, nem tudják ezt kezelni. Fáradt lesz, ettől ingerült, pihenni akar. Te meg "úgy is otthon vagy egész nap"

Nyilván vannak kivételek, de nem ez a jellemző.

Egy férfi gyorsan belelustul abba hogy a párja otthon van. Úgy érzik hogy neked most ez a feladatot, ő meg dolgozik. Ha még mellette tanul us (vagy felujjít, vagy bármi mást csinál tök mindegy) még mártírkodnak is h nekik mennyire nehéz.

Bocsi ha van aki nem ezt tapasztalja. Én sajnos csak ilyet látok.

Egyes elég jól leírja, bár én családon belül láttam példát arra, hogy apa nyolc óra munka után délután húzta az otthonkát és kezdett bele a háztartásba meg gyerekfelvigyázásba. Ugyanakkor az is tény, hogy egy-egy rázósabb időszakot leszámítva azért nem két emberes feladat a gyerek ellátása. Itt inkább az lehet gond, hogy vajon így milyen kapcsolata lesz a gyerekkel.

Nálunk apa beugrik azért rendesen a gyereknevelésbe, de részmunkaidős állásom van féléves kora óta, most már teljes állás. Előtte azért a babázáson túl sokat nem kellett hozzátenni, mert megcsináltam. Jelenleg a háztartás egy "forrópont", mivel a férjem valahogy ott már kevésbé lelkes és láthatóan más elképzelése van a rendről és tisztaságról.

Hány évesek vagytok? Belefér, hogy várjatok a gyerekvállalással?

Én nem vágnék bele így. Elég kifogni egy sírósabb babát, hogy belerokkanjon a házasságotok.

Képzeld el, ha még esetleg kicsit problémásabban születik, amiért gyógyszert kell szedni, fáj neki, lassabban fejlődik stb. Hol lenne itt neked segítséged?

A másik, hogy baromira nem könnyű munka mellett tanulni, hát még munka és baba mellett.

Ezek szerint az a terve, hogy soha nem kel fel éjjel hogy segítsen, hogy soha nem kel fel korán reggel, hogy kialhasd magad, hogy soha nem lesz ott veletek délután, hogy legyen egy órád magadra, mert ugye tanul a munka után. Ezt így hogy tervezi? Hogd 24/7-ben helyt állsz, szabadnap nélkül?

Lehet én vagyok a gyenge, de nekem a férjem nélkül nem menne.

Az elöttem hozzászolókkal teljes mértékben egyetértek

Sőt részben benne is vagyok

Párom a MÁV-nál dolgozik,tolatásvezető,és mozdonyvezető akar lenni,jelentkezett a tanfolyamra

Másodállásban kőműves

Kislányunk 21 hónapos,várjuk a kistesót

Nehéz,egy hetünk igy néz ki

Hétfőn elmegy nappalra dolgozni a férjem,be kell járni dolgozni,100 km-re,reggel fél 5 kor indul,este fél 9re ér haza

Másnap reggel kedden elmegy dolgozni,kőműves munka,majd estére megy a rendes munkahelyére,szerda reggel hazajön,alszik egyet,majd megy megint az adott házhoz,csinálni amit kell

Este 6körül hazajön,akkor van a lányunkkal,másnap csütörtökön megint házhoz megy,de már d.u hazajön,segít takarítani,megfőz,elmosogat, elmegyünk a kislányunkkal vásárolni,majd péntek a rendes munkahelyére megy

A férjem rengeteget dolgozik,de világ életében ilyen volt,de ettől függetlenül mindenben segít,a kinti munkát is ő szokta,csak egy kis fűnyírás,mert be van fűvesitve,valamikor én vágom le,amikor a gyermek alszik,hogy én segítsek neki,mert tényleg mindent megtesz értünk

Több marad rám,ez igaz,de ehhez olyan gyermek is kell,aki nem kétemberes

Mert ha kétemberes,az még keményebb

Azt beszéltük meg,ha menni fog a tanfolyamra,akkor a kőműves vállalkozásba felvesz egy embert,mert az ugy már neki sok lenne

Megertem, hogy elment tole a kedved. Egyik baratnomeknel nemreg lett masodik gyerek, mar egy gyerekkel is alig kapott segitseget, merthogy a ferje dolgozik, tanul.

Beszeljetek at, hogy o hogyan kepzeli ezt gyerek mellett. Illetve mennyire rugalmas a munkaja, meg tudja-e oldani a tanulas nagy reszet a munkaidejeben? Mennyire szamit ra, hogy faradt lesz? Mert meg egy eszik-alszik baba mellett sem konnyu, hat meg egy tobbemberessel.

De amugy te erzed, mennyit birsz, en egyedul nem tudom, hogy birtamvolna a nagyobbikkal, pedig a ferjem csak dolgozott, de o is kivolt, nagyon faradtak voltunk. A masodikkalsokkal konnyebb elso 1,5 even vagyunk tul, es igy is faraszto.

Egyetértek az előttem szólókkal, semmi ideje nem lesz rátok vagy hogy kicsit együttműködjön a gyerkőc körül. Ha mellé még kifogtok egy hasfájós/sírós babát, akkor talán azt is elvárja majd, hogy hagyjátok békén egyedül otthon vagy ő lép le.

Én biztos nem vágnék bele így.

Mennyi idősek vagytok? Gondolom, 3 év várakozás sok lenne már neked? Annyi egy BA képzés, ha nem csúszik a párod egy félévet se.

Én már bőven benne vagyok a gyerekvállalás korban, Anyum és a születésnapomon az arcomba vágta figyelmesen. De Mi még pont azért várunk a gyerekvállalással, mert Én a Foksz, BA után még gondolkozom egy MA-n is. Mellette mindketten dolgozunk. Én a vizsgák, tanulás, szakdolgozat, munka mellett még a háztartast is vezetem és nagyon jól tudom, hogy ebbe az állapotba nem férne el még egy kisbaba is. Nyílván nem várom el se magamtól, se a páromtól, hogy fejre álljunk, amikor most tanulás van.

Várnék 3 évet így hogy tudom 25 évesek vagytok.

110% hogy nem kezdenék gyerekvállalásba úgy hogy 0 segítség lenne a párom.

Szerintem nem éri meg.

Ismerősnél apuka a várandósság alatt találta ki hogy ő most elmegy a munka és bevétel rovására tanulni, mert "most vagy soha" (ekkora ökörséget se hallottam még, szerintem kifogás volt és menekül(t) otthonról).

Nagyon kemény szakra ment, mellette a maradék munkája se egy irodai 8-4-ig munka, ott is összevissza dolgozik most már csökkentett órában, csökkentett bérért, és ez még legalább 1 évig ha nem 2ig így megy.

Anyuka eleinte sokat panaszkodott, hogy jaj nem segít sokat, rá marad minden, vizsgaidőszakban nem is látja (másik városban van a suli, albérlet ott plusz pénz...) vagy ha igen, feszült.

Újabban csak annyit tudok hogy anyuka elég gyakran lepasszolja a gyereket a nagyszülőkhöz, mert megy ő is a maga hobbijai, programjai után... A gyerek csak pár hónapos még, de anyuka már "majd megőrül" a bezártságtól.

Hát, 30+os emberekről van itt szó, mondjuk becsúszott gyerek volt, de csodálkoznék ha pár éven belül nem mennének szét.