A külföldre költözés tényleg a szülõ cserbenhagyása?

Vagy igen, vagy nem.

Pl: Nagyon jő a kapcsolat a szüleiddel, mindent megadtak neked stb stb... Aztán mondjuk betegség miatt ellátásra segítségre szorulnak és akkor hirtelen lelépsz akkor az. Itt ne folyamatos ápolást igénylő dologra gondolj amit te nem tudsz megadni.

Persze a saját életed a legfontosabb meg minden, de ha megoldható ilyen esetben én pl nem hagynám magukra a szüleimet.

4 gyerelem van.

29 éves fiam 9 éve él Kanadában. 27 éves lányom Svájcban él 5 éve, és itt vannak a 23 éves ikrek (lányok) Az egyik lányom 19 évesen ment ki Angliába tanulni, élni. A másik lányom itthon maradt. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért nem megy világot látni? Miért nem tervezi a jövőjét valahol máshol? Azt mondta, hogy úgy érzi, hogy ő a legkisebb nem hagyhatja cserben az anyját, és apját, hiszen mindenki külföldre ment. (hát majdnem anyáztam egy kiadósat) mondtuk neki, hogy nem az a sorsa, hogy a szüleit pátyolgassa. Van saját élete amiből neki is csak 1 van. Így úgy éljen ahogy szeretne, és ne úgy, ahogy mások elvárnák. Ha van egy álma,és úgy érzi megtudná valósítani, akkor tegye meg. Nekünk szülőknek az a legnagyobb öröm ha a gyerekeink biztonságban vannak, jól élnek, boldogok. Ha eljön az idő úgyis hazajönnek..Mondtuk neki, hogy igaz minden testvére külföldön van, de hála az internetnek, telefonnak, napi szinten kapcsolatban vagyunk velük, és amikor csak tehetik hazajönnek, és mi is megyünk. Most ott tartunk, hogy végre a legkisebb is menni akar, de ő Japánba. Mivel japán szakos, így biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog neki is. Nem az a cserbenhagyás, ha szüleinket hátrahagyva éljük az életünket. Attól még lehet őket szeretni, támogatni, látogatni. Cserbenhagyás az, ha valaki nem a saját életét éli.