Ha azt mondják, hogy az ember többségében a szülői mintát utánozza ösztönösen, akkor mire kell gondolni abban az esetben, aki látványosan totálisan másként él, mint a szülei, sőt, röhögi a szülei által látott értékrendet?

Unokatesóm már 30 éves, nem dolgozik, jobbról-balról eltartják. Pénzelik a szülei, amíg éltek, a nagyszülei is, a párja is, de sokszor még egy nagyon közeli barát is, akit amolyan fogadott tesónak kezel. Alapból szimpi csaj, meg tanult, főiskolát végzett, tehát nem arról van szó, hogy nem tudna elhelyezkedni. Viszont: mélységesen lenéz szinte mindenkit, nem hajlandó többet közt azért se dolgozni, mert egyszerűen nem akarja senki hülye pofáját bámulni (vállalja ezt a nézetet) és egyébként is, ő rosszul van a hülye emberektől. Az anyja próbál hatni rá mindig, de ő azzal tudja le, hogy ő ennyire utálja az embereket és kész, az pedig az anyja baja, hogy ő egész életében dolgozott, gürizett, és csak nyelt mindenhol. Vele ezt aztán öt percig sem csinálhatná senki. Gyakorlatilag állandóan közli a szüleivel, hogy lúzereknek tartja őket burkoltan. Egyébként abszolút nem arrogáns, tapló viselkedésű a külvilág számára, sőt, senki nem gondolná meg róla, 100%-ban tud magáról idegeneknek más képet mutatni, miközben kb. lenéz mindenkit.