Ha azt mondják, hogy az ember többségében a szülői mintát utánozza ösztönösen, akkor mire kell gondolni abban az esetben, aki látványosan totálisan másként él, mint a szülei, sőt, röhögi a szülei által látott értékrendet?

Kapaszkodjatok meg, én némileg megértem. Ha se a szülei, se a párja, se az a barát, aki tesóként szereti nem csinál belőle problémát, akkor hagyni kell, ő dolguk. Annyira rossz nem lehet nekik sem, akkor csak tettek volna ellene.

Amúgy ez az örökölt sors bár némileg valós, de tényleg túl van kissé lihegve. Nem mindenki követi ész nélkül a szüleit. Egyébként ismerek elvált szülők felnőtt gyerekeit, akik nem, nem váltak el, vagy eleve össze se házasodtak, szóval ezt így nem lehet csőlátással kijelenteni, hogy akinek volt válás a felmenői közt, abból majd elvált lesz. Amúgy ahogy olvastam, itt nem is a kérdező apjától vált el az anya...

Viccen kívül, szerintem életművész a csaj. Van egy természete, amivel ezt éri el, nem lopja azt a pénzt. Még mindig jobb, mintha hitelre szülne ész nélkül.

Ha nem irnád hogy pár embert szeret akkor azt mondanám hogy pszichopata vonásaik vannak. Persze hogy barátságos, ezt kívánja az érdeke. Okos, manipulatív, gondolom egy kaméleon ha úgy kívánja a helyzet hogy megkapja amit akar "mindig ráérez, hogy ki az, aki vissza se fogja kérni tőle". Nem akar gyereket még hírből se, házasságot se, lenézi a többi embert aki nem olyan mint ő beleértve a szüleit is.

Nekem rendkívül ellenszenves a csak az lehet a jó amit én csinálok és ahogyan én csinálom felfogás.