Mit tegyek, hogy ne legyen veszekedés abból, ha betegen otthon maradok?19
A héten végig meg voltam fázva, igazából nem is mondtam neki, mert akkor vettem észre, amikor vasárnap este a koliban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Azt hittem el fog múlni, de nem ez történt. Minden nap felébredtem ilyen hajnali három magaslatában arra, hogy bedugult az orrom és nem kapok levegőt. Szóval teljesen kimerült vagyok a megfázás mellett. Több órán lemaradtam orrfújás miatt, délután írhattam újra a jegyzeteket, hogy teljes legyen... Arra jutottam, hogy ha hétvégén nem lesz jobb, én inkább nem megyek vissza vasárnap. Jegyzeteket ígyis-úgyis pótolnom kell, de otthonról meg tudom tenni a saját ütememben, mellette kicsit bele tudnék húzni az előrehozott érettségi tételek tanulásába, meg be tudnám fejezni az osztályozó vizsgára a több oldalas beadandót. Ezekbe meg nyilván nem zavarna bele annyira a betegség, mert ha úgy érzem, hogy nem megy/orrot kell fújni, akkor meg tudok állni anélkül, hogy lemaradnék.
Viszont ott van anyám, aki nem hiszi el soha, hogy beteg vagyok, pedig amúgy utoljára kamu betegséggel első osztályban próbálkoztam, hét évesen, de csak mert bántalmazott egy osztálytársam. Konkrétan ha lázas vagyok, és emiatt kiír az orvos akkor mindig veszekszik, hogy csak hazudtam, csak otthon akarok dögleni, meg fogok bukni így.(általánosban a kis kitűnő átlaggal, most meg a négyes átlaggal nem áll fenn a veszély szerintem....) És nyilván jogilag felnőtt vagyok, egyedül is el tudok menni orvoshoz, ha nem jobb a helyzet, csak bem mindegy, hogy utána napokig kiabálnak velem otthon, ha otthon kell maradnom (és emiatt szintén nem haladok). Tehát azt kéne elérni hogy ha vasárnap nem megyek el a koliba, akkor hogy ne legyen ebből otthon veszekedés.
Mit javasoltok?
Én anno megmutattam a kötekedő szaktanárnak az igazolást és ő kezdett el mentegetőzni hogy ezt nem neki kell megmutatnom.
De eleve nem odaadni kell neki hanem csak megmutatni.
Százéves ház, emlék porlik a falán,
látom még néha, hallom talán,
amikor szél sodorja szét,
mint szomorú pernyét,
égő éj sötétjében érzem leheletét...
Megfogja kezem, és húz az időn át,
örvénylő tánccal a múlt mélyébe ránt,
végtelen sodrás - távoli minden tér,
megszűnő zsongás - mámorban lüktető ér...
Száz titok cseppen kristálygyöngyökben,
káprázat csillan az árnyéktesteken,
hullámzó szénhalom izzóvá hevül,
szikrázó körvonal a fényben egyesül.
Egy gyermek felsír békés álmából,
tejszínű keblet kér édesanyjától.
Ott ül egy testvér is, gyertyánál tanul,
fáradtan feltekint - arca halványul...
Egy kedves ifjú gyors lépte megdobban,
az ajtó zárnyelve csikordul halkan...
Sudár, szép legény az, ki ült a gyertyánál,
karján egy kisleány - a lába kalimpál.
Padlóra szökken a vidám, új élet,
pördülve sebtében öreget kísérget:
- Mama, gyere a kertbe, szedjünk paprikát!
- Tudod-e, kincsem, hogy "Süssünk pogácsát"?
Magányos ház - levélszőttes az ajtaja,
pókfonál-ablakszemfedő takarja,
roskadó gerendája a szélben felkacag,
szép időkről énekel a cserép alatt.
"nyilván nem emiatt fognak kirúgni te barom, hanem kitalálnak valamit"
támadható, főleg ha egyértelműen fabrikált az indok
"Ti nem ebben az országban éltek, vagy mi van veletek?"
amúgy én nem :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!