Miért kell ordibálni, ha olyan szót használok, amit ő nem ismer? Vagy ez normális? Más szülő is szokta ezt csinálni?

Egyszerűen buta, és frusztrált emiatt.

Ok, hogy az ember nem érti a fiatalok szlengjét, a mienket fiatalon azért azok sem értettek, akik 30 km-rel odébbról jöttek.

Viszont ha valaki a jövevényszavakat nem tudja a jelyénnkezelni, az butaság.

Frusztrálja, hogy nem érti, amit mondasz, és mivel ezt nem meri elismerni, inkább veled üvöltözik, mintha te lennél ezért a hibás.

Szerintem egyszerűen próbálj meg úgy beszélni vele, mint egy kisgyerekkel, minél egyszerűbb, könnyen érthető szavakkal.

6 annyira éles, higy még magát is megvágja. 🤣🤣🤣

“ lehet, hogy szleng, de lehet, hogy csak egy olyan szó, amit ő szimplán nem ismer.”

Ezt írta a kérdező. Tudom, sok a vessző, de ha többször elolvasok menni fog. Kiemeltem neked, hogy a többi rész ne zavarjon meg. 😉

Ez nem szleng, hanem jövevényszó. Anyukádat valószínűleg frusztrálja, hogy olyan szavakat használsz, amiket ő nem ismer, mert ettől butábbnak érzi magát, és fenyegetve látja a szülői tekintélyét. Vannak szülők, akik nagyon ragaszkodnak egyfajta fölényhez, dominanciához a gyerekükkel szemben. (Az én anyám is ilyen, pedig már 30 felett vagyok jóval, és réges rég elköltöztem. Ő még mindig jobban akar tudni mindent, többek között a saját szakmámat is.) Lehet, hogy anyukádnál is valami ilyesmi lehet a háttérben. Mivel nem képes sem azt tudatosítani, hogy miért érez így, sem a problémából adódó frusztrációját nem tudja éretten kezelni, marad a legprimitívebb feszültséglevezetés, az ordítás. A kisgyerek is hisztizik és ordít, ha frusztrált - csak abban az életkorban ez még normális, egy középkorú felnőtt nőtől viszont nem az.

Bármennyire is nála van a hiba, őt megváltoztatni nem fogod tudni. Annyit tehetsz, hogy megérted a dolog hátterét, és ezáltal nem veszed magadra személyesen a kifakadását. Legközelebb próbálj a saját szókincsével beszélni vele.