Miért kell ordibálni, ha olyan szót használok, amit ő nem ismer? Vagy ez normális? Más szülő is szokta ezt csinálni?

10-es, odáig egyetértek veled, hogy a kérdező édesanyját frusztrálja, hogy nem ismeri ezeket a szavakat, de ami utána jön, az ostobaság.

Minden embernek meg kéne adni a tiszteletet, hogy nagyjából olyan szavakkal szólok hozzá, amiket ő ismer és használ.

Beszélek az óvodás gyerekemhez, a 93 éves szomszédasszonyomhoz és munkahelyi dolgokról a munkahelyemen. Ez kapásból háromféle szóhasználat. A munkahelyi zsargonnal pl. nem fárasztok a munkahelyemen kívül senkit.

Ha olyan szavakat használ a kérdező az anyukájával szemben, amiket ő nem ismer, az fellengzősséget, nagyképűséget sugall. Ezen nemcsak egy szülő, hanem minden más felnőtt ember jó eséllyel kiakadna.

15: intelligens ember tudja kezelni azt, hogy a fiatalok másképp beszélnek, és egyre több angol jövevényszót használnak.

Elvileg a felnőttnek kell okosabbnak lenni, nem pedig a tizenéveseknek kellene szuper intelligensnek lenni. Az majd jön a tapasztalattal, amiről te beszélsz. Tizenévesen én is mondtam olyanokat, amiket a szüleim nem értettek, mindenféle fellengzősség nélkül.

#15

Az "ignorálni" szó mára azért a hétköznapi szókincs részévé vált, nem hasonlítható szakmai zsargonhoz. Értem, hogy mire gondolsz, és ha a kérdező mondjuk a Wronski-determinánst emlegette volna, egyet is értenék veled. Valószínűbbnek tartom, hogy jóhiszeműen abból indult ki, az anyukája ismeri ezt a szót. A beszédstílust hozzá lehet alakítani a beszélgetőpartnerhez (szükséges is), de képtelenség minden hétköznapi szóról külön nyilvántartani, hogy a másik számára ismeretes-e. Főleg, hogy az ember alapvetően spontán fejezi ki magát.

Aztán ha már ott tartunk, hogy "minden embernek meg kéne adni a tiszteletet", akkor az is ide tartozna, hogy egy eltérő véleményt nem bélyegzel azonnal "ostobaságnak". Az teljesen OK, hogy "nem értek egyet", "másképp látom" ezért vagy azért. Sőt, az is OK, hogy "egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet" indoklás nélkül is. Viszont ismeretlenül leostobázni a másik véleményét éppen úgy fellengzősséget sugall, mint amit a kérdezőnek róttál fel.

17-re:

Azzal egyetértek, hogy anyukád még sokkal rosszabbul áll hozzá, mint te.

Valóban: munkahelyi szakkifejezések használatánál a legegyértelműbb, hogy a munkahelyen kívül nem fogják érteni.

Meg mondjuk én is rossz néven venném, hogy miközben beszélek hozzá, a telefonját bűvöli. A napi praktikus teendőkön kívül biztos nem is akarnék vele semmit megbeszélni.

Egy ilyen szülő ne csodálkozzon azon, ha a gyereke semmit se akar vele megbeszélni.

Egyáltalán nem normális. Lányom is szokott néha olyan szavakat használni, amit nem értek, én egy vicces "wast makogsz?" :) kérdéssel rákérdezek, vagy mondom neki szépen, hogy ezt akkor most magyarul légyszi. Nevetünk egy jót, és elmagyarázza, és fordítva is van, van olyan szó amit ő nem ért (még vagy már, mert régi vagy neki új :) )Akkor ő is megkérdezi, hogy mi is akarok mondani. Ennyi.

Néha megkapom viccesen, hogy jajj anya azt hittem ezt tudod, de ennyi.

Szerintem hagyd rá, ne vedd fel. Gondolom hamarosan el fogsz költözni, azt a kis időt még kibírod :)