Miért érzem azt hogy már nem szeretem a gyerekem?

Ha a lányod most is, e pillanatban melletted lenne, azt látná, hogy még a net közönsége előtt se tudsz róla pozítívat mondani. SŐT!

Faterját is te martad el, időben télakot vett, ugye? Nem lepne meg.

Az sem, ha kiderülne, hogy se nagyapja, se nagyanyja, se barátja, se senkije nem volt a lányodnak, akihez úgy odabújhatott volna.

Jaaa! hogy rajtad kívül? Igen, ez is egy álláspont.

Tudjuk, te az édesanyák mintapéldánya!

Az a lány a te "nemszeretésedről" szóló sirámaidat, érzelmi zsarolásodat hogy kapta a nyakába? Úgy, hogy mindennap éreztetted vele, hogy "'kislányom, úgy érzem, nem szeretlek'''?

Vagy úgy, hogy állandóan szt hallotta, ha félrevonult volna, hogy ""úgy érzem, nem szeretsz""? Mindkettő, ugye?

Egy gyerek ettől az anyai szívtől legyes sggreesve? Csoda, ha erre nem kíváncsi? Nem tudott ő elég jó kislányod lenni soha, mert kicsi korában sem azt szeretted benne, ami egy gyereklány, hanem azt, ami neked a gyereklányból szimpi volt.

Most, hogy már nem kiszolgáltatott a felnőttek felé, volt rá módja, hogy feladja a tőled való függést, céljai vannak, tanul, most meg itt a neten szrozod őt, meg siratod magad?

Legaláb te büszke vagy magadra? Mert hogy ő nem, az tuti. Legfejjebb tapintatosan hallgat erről, nem vágja a fejedhez naponta, hogy úgy érzi, már nem szeret téged. Vagy azt, hogy tudja, sosem szeretted.

Gondolom, gyerekként éppígy kisajátítottad. Remélem, nem sérült jobban a lelke, mint amennyit még képes ellensúlyozni felnőttként, családanyaként!

Lányod helyében én már rég megpattantam volna, legyél hálás, hogy addig melletted volt, amíg!

Ha pedig azt tapasztalod a továbbiakban, hogy eszébe jutsz, törődik veled, akkor tudd: az nem a te nevelésed jutalma, nem a te érdemed lesz és illő lesz szépen megköszönni! Merthogy egy anya még olyat is tud!

Fészbukon már rajongói csapatod van a cserbenhagyott anyák rinyakórusában, ugye?

Szép az idő, süt a nap, sétálj egyet. Végy egy erős kötelet, keress egy erős, magas fát. Vagy szállj magadba! Csókol anyád, Boris!