Mit tegyek, ha a szüleim mindent elvárnak tőlem, de semmit sem adnak cserébe, és sokszor úgy érzem, mintha csak azért nem öltek volna még meg, mert lecsukták volna őket?

Sziasztok! A szüleim mióta csak az eszemet tudom, szinte bizarrul mások voltak, mint én.... Apukám szörnyen gyorsan felkapja a vizet gyakorlatilag mindenen, amin csak fizikailag lehetséges, mikor a barátaim mesélik, hogy a szüleik egy olyan idiótaságért tolták le őket, hogy kiborították a kakaót a heverőre, miközben a többiekkel helyeseltem,hogy hülyeség ezért ennyire dühös lenni, magamban átfutott rajtam egy "fancsali vigyor", hogy engem ezért kis híján kitagadtak volna itthonról... Másrészt, egy agyag szobornak több humorérzéke van, mint apának, egyszerűen nem lehet vele viccelődni és, ha egy enyhén ironikus viccet sütök el, már akkor már elgurult a gyógyszer, és miután ordítozva bezavart a szobámba, fél órás kis előadást tart a família többi tagjának, hogy mekkora egy genetikai selejt vagyok, ám ezzel szemben elvárja, hogy mindenből full 5-ös legyek a városunk legjobb gimijének legerősebb szakán... Anyukám alapból normális, de mikor rájön az 5 perc, még apánál is durvább dolgokat szokott összehozni: üt-ver, mindennel ami csak a keze közé kerül, sőt, egyszer még egy ronggyal is megpróbált megfojtani, miközben már szinte eszelősen ezt hajtogatta: "Nem érdekelnek a zsernyákok!" Persze a kis öcsémet úgy imádják, hogy ha tehetnék egész nap csak az 1 m-es körzetében nyáladzanának... És az egészben az a legszörnyűbb, hogy a "kis minden lében kanál" tisztában van azzal, hogy anyucit és apucit kénye-kedve szerint ugráltathatja, sőt, ha azt tartja "úri kedve" még rám is uszíthatja. Néha már úgy érzem, mintha Isten direkt azt a próbatételt állította volna elém, hogy ebbe az én normáimtól totálisan eltérő, engem szinte már utáló családba kell felnőnöm, és ezeket, a külső szemlélőként egyáltalán nem szimpatikus embereket kéne a legjobban szeretnem a világon... Szerintetek mihez kezdjek? Vagy velem van a probléma, és pszichológus minél hamarabb?

Segítsetek, ha így marad minden abból baj lesz...