Miért nincs feltételekhez kötve a gyerek vállalási jog?

72 ez sajnos nem igaz. Még fizikailag bántalmazó környezetből sem, ha valaki be nem jelenti. Vagy ahol apuka veri anyukát, aztán ha kimennek a rendőrök anyuka tagad, őt bizony nem bántotta senki. (ismerek ilyet családon belül sajnos, egyszerűen hetente hívnak rendőrt a gyerek mégis ott van, mondták már egy éve, hogyha mégegyszer ki kell menniük, gyámüggyel mennek, de persze nem) A gyerek ezt is megsínyli, hiába nem ő kapja az ütéseket. (MÉG!!!)

Amíg a gyerek nincs véresre verve, kap enni minimum egy intézményben meg van rajta valamilyen ruha addig sajnos senkit nem érdekel semmi.

73: Miért nem panaszkodtál, te hülye? Odamész a gyámügyre, hogy intézetbe/más családtaghoz/más családhoz akarsz kerülni, ennyi.

74: Ne magyarázz, mindenhol ott vagy?

Lehetne a dolgokat erősíteni, de nem az a megoldás, hogy csak az vállalhat gyereket, akinek megengedik. Ha nem az ún. szülő alkalmas a nevelésre, akkor nevelje más a családból, vagy emeljék ki. Vagy kerüljön szimpatikus gyermektelen családhoz, ha valaki vállalja. Lehet erősíteni a gyámügyet, és erősíteni a gyermekfalu-rendszert. Ha nem lenne szabad szex, hanem tisztességes lenne mindenki, nem közösülnének össze-vissza, vagy legalább védekeznének. A házasságot, és a szülő-gyermek kapcsolatot egyes ún. "családjogászok," "családpszichológusok," "gyemekpszichológusok" rántották a mélybe. A házasság, a család, a szülő-gyermek kapcsolat tisztességét vissza kell állítani. A vakaródzó, túlfizetett pedagógusok felelőssége is óriási, szankcionálás is kellene, hogy járjon. "Jaj, nem vettük észre!" Nem kávézgatni kell, anya, hanem dolgozni. Be kell vezetni a bejelentés nélküli családlátogatás intézményét félévente. A bántalmazó szülőket el kell tiltani a láthatástól, és hathatósabban érvényesíteni a kriminális szankciókat.

Nos, szerintem egy gyermek egészséges neveltetéséhez az szükséges, hogy a szülei jó tanítást kapjanak, szeretetteljes légkör vegye őket körbe.

Nem úgy értem, hogy legyen a szüleinek min 5 diplomája, hanem hogy az iskolában jó szociális háló vegye őket körbe, és nyilván az, hogy meghozzák a kedvüket a tanuláshoz.

Az én szüleimnek nincsen diplomájuk, apukámnak van csak érettségije, anyukámnak szakmája. Nem lehet őket kifejezetten tanultnak nevezni, de az idők folyamán fejlesztették magukat könyvekből, nameg a velem és a testvéreimmel is folyamatosan tanultak, így műveltebbek lettek.

Azért, ha egy diplomás családot veszünk górcső alá, akkor mondhatni hogy nem igazán képzettek. Mégis, imádni valóak, szeretteljesek, áldozatkészek, mindent megtennének a gyermekeikért, és azt látom azért, mert az ő szüleik is ilyenek voltak. Ők is mindig összetartóak voltak. Mindigis szegények voltunk, sőt, volt időszak mikor konkrétan mélyszegénységben éltünk, és azért kellett imádkozni hogy étel kerülhessen az asztalra.

Ők nem úgy vállalták az első gyermeket, hogy szegénységbe bele, egészen jól éltek de mint sok más családnál, nálunk is a hiteltartozás (svájci frank) tett tönkre mindent. Az én gyerek és fiatal korom egészét szegénységben töltöttük. Emlékszem, hogy milyen nehéz volt, hogy tiniként pl nem értettem és őket hibáztattam ha valamire nem telt, de mégis, mindig mindig mindenben mellettem álltak, és erejükön felül mindent megteremtettek nekem ahhoz, hogy egészséges legyek, egészségesen egyek, mindig egyek, mindig legyen ruhám, mindig minden, ami létszükséglet. De nem csak ezt, mindig meghallgattak, mindig szerettek, mindig vígasztaltak, segítettek tanulni és emlékszem, ha valamit nem értettek, pl matekpéldát komolyan utána néztek, segíteni tudjanak.

27-éves vagyok már, mai napig itt vannak és mar 60-felett vannak.

Most is ugyanúgy törődnek velünk.

Az olvasottak szerint, mivel ők szegények voltak, és "tanulatlanok" , nem szabadott volna 4-gyermeket is bevállalniuk.

Nem értek egyet ezzel, voltak hibáik, de szuper szülők voltak.

Én azzal értek egyet, hogy minden gyermeknek szeretetteljes közegben kellene felnőnie, és nyílván legyen neki meg az élethez szükséges alap! Étel, ruha, víz, villany, és rengeteg szeretet, elfogadás.

Az mégjobb lenne, ha emellett még lenne pénz őt jó iskolába járatni, és mondjuk különórákra, stb, de nem venném el a lehetőséget azoktól akik ezeket nem tudják megteremteni, de viszont "jó emberek".

Illetve néhány válaszoló olyasmiket írt, hogy az apára a legritkább esetben lehet csak számítani a gyereknevelésben, és mindent csak az anya csinál, és ő a szegény, stb.

Ezzel se értek egyet, én sose kötném az életem össze egy olyan emberrel, aki másodlagosnak tart engem, egy cselédnek, és nem a társam mindenben. Talán a leanygyermekeknek megkéne tanítani azt, hogy ugyanolyan értékesek, érteljék magukat és ne adják oda az életüket lusta férfiaknak.

Mégis miért vállal gyermeket valaki egy olyan férfival, aki nem tekinti őt egyenlő társnak, és ennek ellenére is csak a férfit hibáztatjuk?

Az én apám már 70-éves, régen nem volt módi az asszonynak segíteni, ő akkor is mindigis segített. Ő főzött, vitt az ovodába, felosztották a feladatokat, teljesen.

Lehet, ebből tanulva, én is olyan férfibe szerettem bele aki önálló, ugyanúgy főz mint én, ugyanúgy szeret és mellettem áll, meghallgat, inteligens és nem várja el hogy cseléd legyek, az anyja is így nevelte. Az anyósom is szerethető asszony, aki mindent megtett a fiaiért, ahogy apósom is.

Most szeretnénk gyermeket vállalni, mi már más szituációban vagyunk mint a szüleink. Mi tehetősebbek vagyunk, és jó családi mintákat hoztunk. Pl azt, hogy nem akarunk elválni, szerintem az lehet a legnagyobb törés egy gyermek életében. Így, inkább a gyerekvállalással vártunk jópár évet, mindenképpen biztosak legyünk abban, hogy a nehézségek ellenére se fogjuk elhagyni egymást.

Ennyit gondolok épp most erről. :)