Miért nincs feltételekhez kötve a gyerek vállalási jog?
Itt a kategóriában is rengeteg olyan kérdés van, amiből egyértelműen kiderült, hogy az adott szülők egyszerűen alkalmatlanok a bevelésre. Személyes tapasztalatom is van, kiskoromban is már olyan balhék mentek, ami legfeljebb a zárt osztályon van. Ennek megittam a levét, ugyan azok a viselkedési formák köszönnek vissza bizonyos helyzetekben, mint amiket kiskoromban elszenvedtem.
Nem veszik észre, hogy ez egy végtelenségig ismétlődő kör? Az ilyen szülő olyan mély nyomokat hagy a gyerekben, amit aztán egész élete során magával cipel, arról nem is beszélve, hogy az ilyeneknek a kapcsolatai sem jók, nem tudják felkészíteni a gyereket a társas közegben való viselkedésre. A személyiségük nem alakul ki, ahogy kéne. Amíg ezt engedik, addig rengeteg ilyen lesz. Miért szülhet akárki, ha nem is alkalmas rá? Nem vagyunk már így is épp elegen?
Kérdező, gyógyszerekkel ez nem megoldható, mert sok nő nem is szedhet gyógyszert keringési zavarok, trombózisra való hajlam stb miatt.
Amit elképzelsz az egész egyszerűen kivitelezhetetlen. Persze jó lenne, ha a szültél ma már? Helyett azt reklámoznák, hogy túlnépesedünk és ne szüljünk ha nem érezzük abszolút szükségét. (A bolygó szempontjából ez lenne az egyetlen értelmes lépés). De ezt senki sem akarja megkockáztatni, mert senki nem akarja, hogy az ő népe haljon ki.
Ez addig nem fog megoldódni, amíg megy ez a fasság, hogy a nő magának szüli a gyereket, eszébe se jusson segítséget kérni akár családtagtól is. Minden teher, minden felelősség az anyáé, akit egyrészt mindenki lefikáz, mert elleni az állat is tud, nem teljesítmény, másrészt kötelező a boldogságtól áhítatosan a föld felett lebegni, mindig, minden körülmények között.
Apának lenni ezzel szemben óriási dicsőség, főleg, ha havonta egyszer öt percet játszik is vele. Egyébként egy magömlés és havi 20 ezer lesz, 18 évig.
Aztán csodálkoztok, hogy ennyien bolondulnak meg gyereknevelés közben?!
Erre, meg a fent felvázolt problémákra is az lenne a megoldás, ha a közösség nevelné a gyerekeket. Ami az ősközösségekben normális volt.
Vagyis a baba ellátása az anya dolga, de cserébe az apa és a rokonság ellátja az anyát. Az ősembert rohadtul nem érdekelte, hogy csíkos a járólap felmosás után meg maradt anyukán 5 kiló, kialvatlan és kócos. Teljes figyelmével tudott a babára koncentrálni. Ha valami nem ment, akkor a tapasztalt nőtársak (nem feltétlenül anyós) segített, elvégre ő már tudja.
Aztán amikor a totyogós kisgyerek lesz, egyre jobban igényli a korosztálya társaságát. Ami nem azt jelenti, hogy felügyelet nélkül kóborol, hanem mindenki figyel rájuk. Mire kamasz lesz, csak lelki támogatásért megy a szülőkhöz, de aktív tagja a közösségnek. Nem a szüleivel csatározik, nem megy a huzavona a leváláson. Nem jön ki velük? Nem is kell találkozni. Mást is választhat mentornak, példaképnek.
Még 100 éve is volt a normális, hogy a 6 éves gyerekek már együtt bandáztak a nagyobb gyerekekkel, és ha elszaladt a ló, bármelyik utcabeli megfegyelmezte. A megmondalak apádnak pont elég volt. Aki visszaszólt, az kapott egy sallert, aztán legközelebb előre köszönt csókolommal.
Lehetne azt mondani, hogy a nevelésre nem alkalmas családoktól elveszik a gyereket és az állam neveli. De elég megnézni egy pár gyerekotthont, hogy ez miért nem működik.
Egyrészt tényleg köthetnék hasonló feltételekhez, mint például az örökbefogadást. Mondjuk az örökbefogadási rendszernek úgy alapból rengeteg hibája van, de ez most mellékes, a lényeg, hogy teljesen logikátlan, hogy azoknak, akiknek nem lehet valami okból biológiai gyerekük, mindenféle teszteken kell megfelelniük, ellenőrzik a múltjukat, munkahelyüket, minden tulajdonukat, családtagjaikat, ismerősüket, mindent, hogy meggyőződjenek róla, hogy alkalmasak szülőnek, aki meg biológiai gyereket vállal, annak gyakorlatilag semmilyen módon nem kell bizonyítania, hogy képes lesz eltartani és felnevelni a gyereket.
Másrészt viszont az, hogy téged gyerekkorodban traumák értek, nem kell, hogy akadályozzon abban, hogy normális életet élj. Rengetegen járnak felnőttként pszichológushoz pontosan ezért, hogy feldolgozzák a gyerekkori traumáikat. Ha nem stigmatizálná a társadalom a terápiára járást, és nem néznék az emberek hülyének azt, aki pszichológushoz jár, hanem teljesen normálisan kezelnék, akkor sokkal több ember merne pszichológushoz fordulni, vagyis többen vállalnának úgy gyereket, hogy már nincsenek feldolgozatlan traumáik, amiket továbbadhatnának a saját gyerekeiknek.
14-es!
Anyának lenni mióta nem dicsőség?
14-es!
”Minden teher, minden felelősség az anyáé, akit egyrészt mindenki lefikáz, mert elleni az állat is tud, nem teljesítmény, másrészt kötelező a boldogságtól áhítatosan a föld felett lebegni, mindig, minden körülmények között.”
Összekevered őket az apával? Szerinted ki tartja el a családot?
”Apának lenni ezzel szemben óriási dicsőség, főleg, ha havonta egyszer öt percet játszik is vele. Egyébként egy magömlés és havi 20 ezer lesz, 18 évig.”
Ne a saját apádból indulj ki! Egy magömlés, aztán élete végéig gürizhet. De feminista féregként egyszerűbb hazudoznod.
#17: Mióta egyesek azért potyogtatnak ész nélkül, hogy megéljenek a potyporából, elisszák a családit, a gyerek főtt ételt csak az ingyenes menzán lát, de már pocos a következővel...
Ezek miatt sokan azt is lenézik, aki szívvel vállal nagy családot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!