Mit tegyek ha tönkrement az életem?

Ha kollegista leszel, akkor az életed amúgy is gyökeresen átalakulna, ha nem lett volna a válás, akkor is. Úgyhogy azt a múltat mindenképp el kellene engedned, egy új életszakasz jön. Azt is meg kell szokni, hogy az életben egy dolog állandó: hogy mindig változik. Néha nem könnyű ezt átélni, dolgozni kell rajta, de menni fog.

De egyébként is, egy átlag középiskolás, vagy akár egy felsős általános iskolás egy sima hétköznapon sem olyan sokat kommunikál a szüleivel: mire vége az óráinak, jön az otthoni tanulás, a hét akár több napján edzés vagy zeneóra vagy akármi, a maradék időnek meg a jelentős részét a kortársakkal, osztálytársakkal való hülyéskedés teszi ki. A szülők sem érnek haza négy órakor ugye, és munka után még bevásárlás, ügyintézés, főzés, akármi, meg ha már felnőttetek, ők is élnék amúgy a saját kis életüket általában: sportolni menni néha, ruhát venni, barátokkal/barátnővel találkozni, stb.

Szóval egy átlag hétköznap amúgy sem arról szól, hogy túl sokat együtt vagytok. Inkább csak a tudat, hogy van egy otthon, ahova hazatértek, és a tudat, hogy ott vagytok egymásnak, az az alap, de amúgy ebben a korban kb ennyi. Ha kollégista leszel, akkor ezt mindenképp változás lenne, de ezt a tudatot, az otthont, meg a szerető család érzést amúgy is telefonon meg interneten keresztül kell fenntartani a hétköznapokon. Ezt neked célszerű megtenned apukáddal is és anyukáddal is majd.

Az kétségtelen, hogy mivel kollégista leszel, a hétvégék időben szűkösek lesznek, ha kétfelé kell szakadni, de ezt meg kell próbálni megoldani. Amúgy meg a 12-ből bő három hónap iskolaszünet lesz, ez azért nem kevés idő, valószínűleg neked sok is lesz ennyi a szüleidből:) De szerintem elsősorban szándék kérdése, hogy úgy szervezd, hogy mindkettejükkel eleget találkozz.

Én a helyedben amúgy simán megbeszélném ezt apukáddal, pont így, ahogy itt leírtad, azaz: "Apa, attól félek, hogy ha kollégista leszek és csak hétvégente jövök haza, amikor még sokat is kell tanulni, akkor alig fogunk tudni találkozni, pedig én szeretnék veled is annyit, mint Anyával. Van valami jó ötleted?" Aztán megbeszélitek. Akár az is lehet, hogy lesz olyan fix hétköznapotok egyszer egy héten, amikor átugrik oda, ahol kollegista vagy, és akkor összefuttok beszélgetni egy kicsit. Bár ebben is érdemes rugalmasnak lenni, mert közbejöhet bármi mindkét részről

Szóval a lényeg, hogy megmaradjon a szoros kapcsolat, dolgozni kell rajta minden részről, és akkor szerintem rendben lesztek.