Mit tegyek ha tönkrement az életem?

Nos, nem tudom, hány éves vagy (14-nek tippellek), de egy dolgot tutira meg kell tanulnod: NE AVATKOZZ BELE SENKI ÉLETÉBE.

azt írtad: " Sajnos anyámat rajtakaptam azon hogy egy férfival írogat szexuális témákról..."

Úgy tűnik, te robbantottad ki a válást azzal, hogy anyádat ellenőrizgetted, aztán jól kirobbantottad a válást. Az árulkodások után anyádnak nem volt más választása, és apád hiába nem akart elválni.

Most anyád azért mond ilyen csúnya dolgokat, mert te robbantottad fel a nyugalmat. Nem kéne neki, erre nincs bocsánat, de érthető az ő reakciója.

Szóval, a koleszban majd egy dolgot tarts be: senki szerelmi életébe ne ugass bele. Soha. Semmi közöd hozzá.

Az, hogy most minden fáj, hááááát, késő bánat.

12es a kérdező kényszerítette a ribit hogy félrekufircoljon? nem hinném. Aki nem bír a lukával az vállalja a következményeket, és ne mást okoljon.

Kérdező, 1-2 évet bírj ki a koliban, olyan ritkán járj anyádhoz amilyen ritkán tudsz, majd ha már nagyobb leszel(16 körül) odaköltözhetsz apukádhoz, addigra már kész lesz a felújítás.

Nekem 5 nm-es szobám van, még ennek is örülök. Tudom, ezzel nem vagy előrébb, de ilyen értelemben sajnos nem tudlak sajnálni. Eddig luxus körülmények között éltél, most azt is megtapasztalod, hogy az átlagos magyar milyen körülmények között él.

Mindenképpen menj el nőgyógyászhoz!

A szülőktől meg próbálj szabadulni, amint lehet.

Nagyon szomorú ami veletek történt, nem pont így, nem pont ezen, de hasonlón én is átestem.

A válás és az ezzel kapcsolatos dolgok feldolgozása az olyan, mint egy közeli rokon halála, gyásszal jár, fel kell dolgozni. A gyász fázisain itt is ilyen-olyan módon végigmegy az ember, úgy mint tagadás, düh, alkudozás, depresszió majd belenyugvás. Ilyenkor elgyászolod a múltat, amikor egy család voltatok, szép életed volt és mind szerettétek egymás. Elgyászolod a jövőt, mert elképzelted, hogy milyen lesz ez így folyamatosan, amíg felnősz, utána esetleg egyetemre jársz, talán gyerekeid is lesznek és a nagyszülők unokáznak, stb.

Nekem egyébként a jövőt volt nehezebb elengedni, a múlt az megmarad, az már szép volt úgy ahogy van, de egész másképp kellett az életemet beállítani, mint ahogy elképzeltem, És nekem még könnyebb volt, mint neked, mert a lakhelyem legalább állandó maradt.

Muszáj lenne beszélned a szüleiddel, én elősként apáddal beszélnék, ő is gyászfázisban van, akkor is, ha bulizik (ezzel tölti ki az idejét, mert hihetetlen csönd van egyedül folyamatosan, miután valaki családban él, az "énidő" a leggyűlöltebb szavak egyike lesz). Ma már minden technika megvan hozzá, beszélgessetek minden nap, vagy legalább írjatok egymásnak, ez nagyon-nagyon fontos lenne neki is - és neked is.

Az anyukád ugyanúgy gyászol, akkor is ha miatta volt a válás, és ha ordibál is. Vele is muszáj lenne megbeszélned az érzéseidet, bár ez lesz a leírtak alapján a nehezebb eset, mert ő a lelkiismeret-furdalás vagy annak elkerülése okán azzal sem akar szembenézni, hogy mindennek ő az okozója, és bármikor, mikor felhozod a témát, ideges lesz, nem is akar róla beszélni. Szóval ez nehéz ügy lesz. Lehet le kellene írnod az érzéseidet (és nem az ő hibáztatását kiemelve), és otthagyni neki az asztalán, és magára hagyni egy pár órára, hátha. És megmondani, hogy ő is számíthat rád, ha valami nagyon nyomja a lelkét és beszélni akar róla.

Apáddal pedig vedd fel a kapcsolatot, és tartsd napi(!) szinten, legyen akár egy rutinotok, hogy mikor és hogyan beszéltek minden nap, nem kell mindig komoly témákról, csak esetleg hogy aznap épp mi történt, vagy bármi jópofa ami eszedbe jut. Neki borzasztó nagy törtés az életében ez, és ha nem vigyázol elveszted, és ő is önmagát.

Sok sikert, vigyázz magadra!

Egyébként pedig 14 év felett a gyermekelhelyezésnél a bíróság a gyerek véleménye a döntés fő szempontja, azaz ha apáddal akarsz lakni, akkor az úgy lesz.

De mivel már nagyok vagytok a bátyáddal együtt, szerintem ennek nincs i annyira nagy jelentősége, önjáróak vagytok, megbeszélés kérdése mindig az egész. Ha épp hiányzik apa vagy anya, akkor jelezni kell, hogy mennél, pár napig ott lenni, aztán csere. Csak jóban kell lenni mindkét szülővel (nekik nem muszáj jóban lenniük, bár idővel nyilván az is alakul), meg mindkét helyen otthon érezni magad.

Elvileg sokkal egyszerűbbnek kell ennek lennie, mint 4-6-8-10 éves gyerekeknél, akiket még vinni kell ide-oda. Persze ezekből vita támadhat, elsősorban anyád részéről, ezeket tompítani érdemes, nem eszkalálni. De rgaszkodj mindkét szülődhöz, én azt tanácsolom.