Hitelt kell felvennem. Jó ez így?
Anyukámmal mindig is "kettesben" voltunk, nincs apa, nincs rokon aki segített volna nekünk. 0 éves korom óta albérletről albérletre mentünk, elég szegények éveket is megéltünk, de felnevelt tisztességesen. Mostanra elég jól rendeződtek a dolgaink, anyukám azt csinálja amit szeret, nekem van egy párom akivel együtt élünk, dolgozok egy ideje.Anyukám még mindig albérletben él, én a párom házában(ami hosszútávra ugyanúgy nem biztos pont, bármennyire is jól alakul most minden). Lassan gyereket, családot tervezünk. Most anyukám arra "kért", hogy vegyek fel hitelt(mivel neki nincs olyan munkaviszonya), hogy ő vegyen egy lakást.Természetesen megtettem, mivel felnevelt, sokat tett értem, nem szeretném hogy szenvedjen. Viszont ott a másik fele, hogy kicsit aggaszt, hogy hitellel kezdem a nagybetűs életet. Mivel édesanyámnak nincs fix munkája, hiába mondja most azt, hogy simán fizeti, de mi lenne a garancia hogy ez 15-20 évig még így lesz? Félek hogy később még megütöm emiatt a bokám, mivel bármi van, én leszek elővéve, és nem ő. Barátaim eléggé igazságtalannak tartják, azt mondják, miért nem megy el 1 évig rendes munkahelyre, és máris fel tud venni magának. De én valamiért azt érzem, ezzel tartozom neki. Mit gondoltok? Ez teljesen természetes, és minimum amit megtehetek, vagy önző dolog részéről?
Köszönöm a válaszokat, és bocsánat, hogy ennyire hosszú lett.
Ne, ne, nenene! Ne.
Ebben annyi a buktató, mint hullám a Balatonban. Ne. Nincs itt mit átgondolni, ha van egy kis eszed. Köszönd meg szépen, hogy felnevelt, de ez nem egyenlő azzal, hogy pénzügyileg tönkretesz téged és neked hitelt kell felvenned neki. A-aa. Soha. Éljen csak szépen, ahogy eddig, te segítesz neki néha, ha tudsz, pénzzel, étellel, de ennyi.
Majd írd meg, mi volt, de ha ebbe belemész, én felakasztom magam.
Azért az nem ugyanaz, ha egy-egy hónapban kisegített, mint hogy te bevállalnál egy sok évig, netán évtizedekig tartó hitelt, és úgy, hogy nem te laksz ott, hanem ő. Plusz a saját jövődet csesznéd el, ha a pároddal közösen szeretnél később hitelt felvenni.
Ne okozz magadnak fejfájást, aludni nem tudnál a stressztől soha.
Ne akarj gyereket így.
Könnyen egyedül nevelheted fel.
Én vettem fel a szüleimnek hitelt, mert bárlistán voltak, de leírom milyen feltételekkel:
Az ingatlan 100%-ban az én nevemen. Nyitottak mellé egy fundamentát, amit előtörlesztésre kellett költeniük, ezért már csak pár százezer maradt a hitelből. Nagyon kevés volt a hitel összege (3.5 millió), ezért maximum 40 ezres volt a törlesztő, amit bármilyen körülmények között ki tudtak volna fizetni.
A másik 'feltételem' pedig az volt, hogy ha bármikor nem fizetnek, akkor azonnal felmondok és megyek külföldre, akkor hiába vonják a számlámról a hitelt illetve meg sem találnak és nem lenne lelkiismeretfurdalásom, ha ez miatt elárvereznék a fejük fölül a házat, ezt ők is tudják. Én a következő 5-10 évben nem terveztem lakást venni, ezért nem volt szempont a hitelképességem. A másik szempont pedig az volt, hogy nem egy mini garzonról beszélünk, amibe be sem tudnék költözni melléjük, ha úgy alakulna.
Ha olyan helyzetben lennék, mint te, hogy bármikor mostanában kellhet lakáshitel a párommal, akkor nem mennék bele. Ha apró a lakás, amibe be sem tudnék költözni szintén nem lenne oké. Ha 5+ millióról lenne szó, akkor sem, nekem ez a 3.5 millió 'bőven elég' idegeskedés volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!