Hitelt kell felvennem. Jó ez így?
Anyukámmal mindig is "kettesben" voltunk, nincs apa, nincs rokon aki segített volna nekünk. 0 éves korom óta albérletről albérletre mentünk, elég szegények éveket is megéltünk, de felnevelt tisztességesen. Mostanra elég jól rendeződtek a dolgaink, anyukám azt csinálja amit szeret, nekem van egy párom akivel együtt élünk, dolgozok egy ideje.Anyukám még mindig albérletben él, én a párom házában(ami hosszútávra ugyanúgy nem biztos pont, bármennyire is jól alakul most minden). Lassan gyereket, családot tervezünk. Most anyukám arra "kért", hogy vegyek fel hitelt(mivel neki nincs olyan munkaviszonya), hogy ő vegyen egy lakást.Természetesen megtettem, mivel felnevelt, sokat tett értem, nem szeretném hogy szenvedjen. Viszont ott a másik fele, hogy kicsit aggaszt, hogy hitellel kezdem a nagybetűs életet. Mivel édesanyámnak nincs fix munkája, hiába mondja most azt, hogy simán fizeti, de mi lenne a garancia hogy ez 15-20 évig még így lesz? Félek hogy később még megütöm emiatt a bokám, mivel bármi van, én leszek elővéve, és nem ő. Barátaim eléggé igazságtalannak tartják, azt mondják, miért nem megy el 1 évig rendes munkahelyre, és máris fel tud venni magának. De én valamiért azt érzem, ezzel tartozom neki. Mit gondoltok? Ez teljesen természetes, és minimum amit megtehetek, vagy önző dolog részéről?
Köszönöm a válaszokat, és bocsánat, hogy ennyire hosszú lett.
"Barátaim eléggé igazságtalannak tartják, azt mondják, miért nem megy el 1 évig rendes munkahelyre, és máris fel tud venni magának."
Tényleg, miért nem megy el?
És így miből él egyáltalán? Miből nevelt fel téged? Miből fizette folyamatosan az albérleteket? Vagy azért kellett vándorolnotok, mert sehol nem bírt fizetni, és előbb-utóbb mindenhol kitelt a becsülete?
Ha jól értem, még nem vetted meg a lakást. Ne is tedd. Vagy, ha nagyon akarsz venni egyet, akkor haszonélvezeti jog nélkül.
De inkább ne vegyél még most, te magadra gondolj, a saját jövődre, magadnak pedig könnyebb venni úgy lakást, mikor már sok pénzt összegyűjtöttél önerőnek.
Ne vegyél így lakást. Anyukád eddig is elvolt valahogy, bár sejtem úgy, ahogyan a 11-es válaszban írják, de ez nem a te dolgod.
Úgy se vegyél, hogy kizárólag a tiéd, és nincs rajta haszonélvezet. Csak rajtad maradna anyukád, nem lenne szíved kidobni, ha netán neked kéne már a lakás. Ha nem tud magáról gondoskodni, megy majd szociális otthonba.
Ez van. szomorú, de neked nem szabad feláldoznod magad érte.
Szépen csináld vissza a dolgot a bankkal. Mondd, hogy meggondoltad magad, még sincs szükséged hitelre, még vársz a lakásvásárlással addig, ameddig nagyobb önerőt sikerül összegyűjtened.
"Félek hogy később még megütöm emiatt a bokám"
Ettől inkább az anyád félhetne, mert ha nem tudja fizetni a hitelt, akkor elárverezik a lakást, ki lesz fizetve a bank, a maradék pénzt pedig TE kapod meg, mivel a te neveden van a hitel és az ingatlan is. Anyád akkor ott áll lakás és pénz nélkül, ha netán megromolna a kapcsolatotok és nem fizted neki vissza a banktól kapott különbozetet.
"mivel felnevelt, sokat tett értem"
Ez amúgy nem valami extra, hanem az alap. Ő vállalt gyereket, azzal a felnevelését is vállalta, nem csak a világra hozását.
Amúgy a bank nem fog belemenni abba, hogy haszonélvezet legyen a lakáson. Te meg ne vegyél fel hitelt másnak. Főleg nem egy munkanélkülinek. Agyam eldobom, hogy gondolhatsz ilyet komolyan egy percig is?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!