Miért nem támogatják a szüleim, hogy egyetemen tanuljak???

Mivel rébuszokban beszélsz és nem írsz részleteket, nehéz válaszolni.

Ketten összesen 450 ezret visznek haza. Te nem voltál annyira penge hogy bekerülj állami finanszírozással, csak önköltségesre. Tehát a tandíjat ha nekik kell abból a kis pénzből fizetni, plusz a lakhatásod, a kajádat, a piperéidet, a ruháidat, a szórakozásodat, meg az egyéb szükséges dolgokat mint pl telefon meg laptop, akkor ők gyakorlatilag még évekig nyomorogni kényszerülnek, és ez nem tetszik nekik.

Nem hiszem hogy a jogi egyetem mellett dolgozol, ez nem egy büfészak ami mellett lazán megtehet ilyesmit az ember. Szóval ha nem is ők fizetik, akkor meg sugardaddyd van és ez nem tetszik nekik, inkább örülnének ha egy tisztességes munkáslányuk lenne mint egy aranyásó egyetemista.

Amíg nem írsz le fontos részleteket, addig csak ilyesmi opciókra tud gondolni az ember.

De ha olyan intelligensnek tartod magad akkor miért nem kommunikálsz velük? Miért a neten kérdezgeted idegenektől akik nem is ismerik őket, hogy mi az oka annak hogy nem támogatják a tanulmányaidat? Sokkal többre mennél ha tőlük kérdeznéd meg. Nem vagdalkozó, támadó stílusban, hanem őszinte érdeklődéssel, nyugodt hangnemben, felnőtt módjára. Le kéne velük ülni egy nyílt, mély beszélgetésre, hogy sorolják fel az okokat, hogy mik azok a dolgok amik miatt negatív érzelmeket vált ki belőlük az a tény, hogy tanulsz.

16, hát igen, vagy erről van szó, vagy az a baj hogy nem finomkodtam, nem törekedtem arra hogy egy anonim fórumon körbenyalogassak egy ismeretlen embert. Az ilyen mindig unszimpátiát vált ki a nagy tömegekből.

Szerencse hogy nem a pipákért vagyok itt mint sokan mások :)

Kérem a nullát erre is.

Mik ezek a hozzászólások? Pár kivételen kívül mindenki csak kötözködni tud?

A tizenkettes észkombájn pedig irigykedik, hogy a kérdező jogot tanul, mert ő csak képeken látott egyetemet. Rengeteg önköltséges képzésnél magasabb a ponthatár, csak szólok.

Kérdező, a szüleid provinciális gondolkodása ne befolyásoljon. A szellemi munka ugyanolyan érték, mint a fizikai, de ezt szerintem magyarázni sem kell. Bízz saját magadban, és menj a céljaid után, a szüleid nagyon kritikusak és nem értékelnek, pedig minden elismerést megérdemelnél! Másnak isznak, drogoznak a gyerekei, neked pedig az a bűnöd, hogy jogot tanulsz? Ejnye... vigyenek rögtön pszichológushoz!

Az emberi butaság mindig meg tud lepni, és sajnos a szüleid is nagyon rosszul állnak a dologhoz. Neked elég stabilnak kell maradnod ahhoz, hogy higgy a saját álmaidban, visszafizetődik meglátod. Az pedig csak pletyka, hogy nem fogsz állást kapni, én még nem hallottam szegény jogászról :)

Még annyit hozzáfűznék, hogy sokat számít a pályakezdő jogászok életképessége és a tanulmányok során elért eredményeik. Az egy tévhit, hogy az idősebb, tapasztaltabb jogászok jobbak vagy keresettebbek, pl. ha orvost kell választanom, mindig egy relatíve fiatalabbat választok. Ha jó vagy a munkádban, akkor a határ a csillagos ég. A sebészeknél is pont úgy van, hogy szinte semmit sem számít a 40 éves munkatapasztalat, mert bármikor jöhet egy olyan fiatal pályakezdő sebész, akinek 1000x precízebben dolgozik a keze, és rögtön ledominálja az idősebbet.

Sok sikert ;)