Most akkor én vagyok a kegyetlen?
Szegény családban nőttünk fel bátyámmal, napi 60 - 80 ezer forintból tartott el apánk.
Tudjuk milyen szar pénz nélkül, tudjuk milyen rossz látni, hogy ami másoknak alap, az nekünk aranyat ér. Például egészség.
Amikor mi beszéltünk ezekről, akkor én úgy vettem le mint közös megállapodás, hogyha felnövünk, akkor ahogyan tudjuk, kisegítjük a családunkat (ami már alapból 1 - 2 személyből áll, sajnos). Így beszéltünk ezekről a problémákról.
Báttyám felnőtt, mesterig eljutott informatikusként, majd kiment Amerikába, aztán Angliába, aztán Németországba. Jó banknál dolgozik, jó pénzért - ő mondta.
Emlegette hogy ne izguljak az anyagi helyzete miatt, milliók vannak félretéve neki, és olyan munkaszerződése van amivel nem fogják kirúgni őt.
Párszor szerett is felvágni a keresetével.
Amikor jött a covid, sajnos kellett kérnünk tőle, mert nem volt munkánk se nekem, sem apámnak. Félretéve 0 forint volt, szokás szerint, mert nem tudtunk. Az előtt dolgoztam, havi 100 000 ért kb., de azt is sajnos saját egészségemre kellett költenem (meg apám egészségére), meg felélni mert a helyzet úgy követelte.
Néha kellett kérnünk bátyámtól is, nagyjából ilyen havi 100 - 120 jött ki két főre, adott, bár mindig mondta hogy ezt biztos jól számoltuk-e ki, biztos annyi az annyi, jobban nézzünk utána - szóval ilyen szájhúzósan.
Megjegyzem, kajáról, rezsiről volt szó. Nem rendeltünk mindennap pizzát, közel sem, nem mentünk sehova, nem vettünk ruhákat, semmi.
De amikor neki kedve szottyan, mert éppen honvágya van neki, akkor apámat vagy engem hív. És akkor is azt mondja nem akarja hogy nála legyünk arra a pár napra, hanem külön kibérel 60 - 80 ezer forintért pár napra szállodát, meg fizeti a repjegyet, ami szép és jó.
Arra nem gondol, hogyha tényleg törődne velünk és nem azt nézi hogy most neki mi hiányzik, akkor azt a 100 - 150 ezer forintot küldhette volna apámnak hogy mehessen orvosokhoz. Hozzá is tette, hogy annyira nem is akarta látni apámat.
Sosem érdeklődik felőlünk, hogy mindenünk megvan-e, rendben van ez meg az. Csak akkor keres ha érzelmileg az adott pillanatban nincs kielégülve, mert unatkozik stb...
Tehát ilyen, ha úgy érzi szeretgetne valakit akkor mi legyünk ott, de amúgy meg nem törődik velünk, csak ameddig ki nem elégül érzelmileg, mert honvágya van, mert barátok nincsenek kint, stb...
Sajnos én még suliba járok, bár dolgoztam, most nem tudtam covid miatt.
Múltkor kértem tőle hogy küldjön ha tud apunak mert nagyon rosszul van már egy ideje. Eddig nélkülözéssel így úgy tudtunk találni olcsó magán szakembereket, mert tb-re nem volt időpont stb... de így is a kaján spórolunk meg ilyeneken.
Szokás szerint megint öklendezett amikor felvetettem a témát, hogy mi nézzük ki a legolcsóbbat, biztos annyi az annyi, jobban keresgéljünk, mert neki ez sok, például a fogorvosi kezelés 18 000 ft magánban amire apámnak szüksége van. Ami tudom hogy nagyon sok, de apunak szüksége van rá, és ezt ő is tudja, de sokszor leszarja. Meg ahogy él meg mondogatja hogy Spanyolországba fog menni nyaralgatni, meg ilyenek, nem arról árulkodik hogy nagyon felhúzná a gatyáját.
Párszor mondta, hogy majd ha baj van csak szóljunk majd küld pénzt, de ahogy írtam ezt is így felvágásból, hogy neki aztán van.
Ha neki milliók vannak félretéve, jól keres, euróban ráadásul Németországban egy jó banknál... nem tudom... csak törődne az apjával vagy én vagyok a kegyetlen?
Én olyan ember vagyok, hogy kérés nélkül adom ingem-gatyám a rászorulónak - erről itt is sokan tudnának mesélni - különösen hozzám közelállóknak.
De abban a percben amikor észreveszem a tendenciát, hogy ki vagyok használva és hülyének vagyok nézve, azonnal elzárom a pénzcsapot.
Nyilván nem hagynám éhen halni az apám, de amikor a kéregetés már nem kenyérre és rezsire kell, hanem privát fogorvosra, meg a nem dolgozó testvérem támogatására, akkor én is elgondolkoznék és összevonnám a szemöldököm.
Különösen annak tükrében, hogy keményen megdolgozok azért a pénzért, nem a milliárdjaim kamatából élek, távol a hazámtól, a boldogulás reményében.
Vegyél vissza Kérdező, ne fejd és ne követelőzz extra igények miatt, menj el dolgozni, akkor lehet, hogy nagyobb kedve lesz adni!
Nem tudom mire fel kéne nektek életjáradék. Mert megegyeztetek?
Akkor miért nem te ugrottál ki és tolod mindenki szekerét?
Kíváncsi lennék hány sör gurul le és hány doboz cigi füstöl el, míg nyalogatjátok a sebeiteket otthon.
Nem akarok előítéletes lenni, de hány ilyen meg ilyenebb embert láttam már, aki mindig mástól várja a megoldást.
Ne haragudj már, de apád amúgy mi a f*szomat csinált egész életében azon kívül, hogy a nyomorra vállalt két gyereket?
Nem a ti dolgotok megoldani az életét, ha ő 60 év alatt nem akart többet belefektetni a dolgokba, hogy jusson valamire. Nem a ti felelősségetek. Vagy neked hogy lesz majd saját lakásod és családod, ha apádat is el kell tartanod?
Gondolom, a testvéred is látja már, hogy apád egy felelötlen, életre nem való ember és örül, hogy neki sikerült kiszakadnia ebből a családi közegből. Pénzt is csak azért ad néha, mert ott a társadalmi nyomás, hogy nem hagyhat éhen halni titeket.
Te miért nem tanultál informatikusnak, miért nem változtatsz az életeden? Folyton őt akarjátok majd pumpolni?
Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy pár sorból nem derül ki minden fontos részlet, ezenfelül a másik felet (bátyádat) sem tudjuk meghallgatni, így igazság szerint pontos "ítélet" nem is mondható.
Az viszont biztos, hogy Magyarországon egy pár éve már létezik a szülőtartás intézménye, ami azt mondja ki, hogy a gyerek kötelezhető a szülők eltartására, természetesen jogilag szabályozott kereteken belül. Amennyiben úgy látjátok, hogy indokolt lehet bátyádat szülőtartásra kötelezni, úgy érdemes lehet elindítani a folyamatot peres úton, ügyvéddel viszont érdemes előtte konzultálni.
Az én véleményem az, hogy ha milliókat keres kint havonta, akkor havi 100000 forint nem vágná földhöz, és ha szeretne titeket, ezt boldogan kifizetné, csak hogy titeket segítsen. Abban is félig-meddig igazad van, hogy a kiutaztatásotok költségét jobban is el tudtátok volna költeni, de ez egy ajándék, így kell felfogni, és mivel másként nem tudott volna veletek találkozni, ezért így oldotta meg.
"Tök mindegy, hogy minden hónapban, állandóan vagy csak néha"
Egyáltalán nem mindegy
Ha az apja pl rokkant nyugdíjas és mondjuk havi 1 millát keres a srác,akkor nem lenne nagy dolog mondjuk havi 50-100 ezer.
Az én szüleim szerencsére jól keresnek, de ha megszorulnának, kérés nélkül adnék nekik bármennyire, és eszembe nem jutna azt mondani, hogy senki sem kérte,hogy szüljenek meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!