Most akkor én vagyok a kegyetlen?

Szegény családban nőttünk fel bátyámmal, napi 60 - 80 ezer forintból tartott el apánk.

Tudjuk milyen szar pénz nélkül, tudjuk milyen rossz látni, hogy ami másoknak alap, az nekünk aranyat ér. Például egészség.

Amikor mi beszéltünk ezekről, akkor én úgy vettem le mint közös megállapodás, hogyha felnövünk, akkor ahogyan tudjuk, kisegítjük a családunkat (ami már alapból 1 - 2 személyből áll, sajnos). Így beszéltünk ezekről a problémákról.

Báttyám felnőtt, mesterig eljutott informatikusként, majd kiment Amerikába, aztán Angliába, aztán Németországba. Jó banknál dolgozik, jó pénzért - ő mondta.

Emlegette hogy ne izguljak az anyagi helyzete miatt, milliók vannak félretéve neki, és olyan munkaszerződése van amivel nem fogják kirúgni őt.

Párszor szerett is felvágni a keresetével.

Amikor jött a covid, sajnos kellett kérnünk tőle, mert nem volt munkánk se nekem, sem apámnak. Félretéve 0 forint volt, szokás szerint, mert nem tudtunk. Az előtt dolgoztam, havi 100 000 ért kb., de azt is sajnos saját egészségemre kellett költenem (meg apám egészségére), meg felélni mert a helyzet úgy követelte.

Néha kellett kérnünk bátyámtól is, nagyjából ilyen havi 100 - 120 jött ki két főre, adott, bár mindig mondta hogy ezt biztos jól számoltuk-e ki, biztos annyi az annyi, jobban nézzünk utána - szóval ilyen szájhúzósan.

Megjegyzem, kajáról, rezsiről volt szó. Nem rendeltünk mindennap pizzát, közel sem, nem mentünk sehova, nem vettünk ruhákat, semmi.

De amikor neki kedve szottyan, mert éppen honvágya van neki, akkor apámat vagy engem hív. És akkor is azt mondja nem akarja hogy nála legyünk arra a pár napra, hanem külön kibérel 60 - 80 ezer forintért pár napra szállodát, meg fizeti a repjegyet, ami szép és jó.

Arra nem gondol, hogyha tényleg törődne velünk és nem azt nézi hogy most neki mi hiányzik, akkor azt a 100 - 150 ezer forintot küldhette volna apámnak hogy mehessen orvosokhoz. Hozzá is tette, hogy annyira nem is akarta látni apámat.

Sosem érdeklődik felőlünk, hogy mindenünk megvan-e, rendben van ez meg az. Csak akkor keres ha érzelmileg az adott pillanatban nincs kielégülve, mert unatkozik stb...

Tehát ilyen, ha úgy érzi szeretgetne valakit akkor mi legyünk ott, de amúgy meg nem törődik velünk, csak ameddig ki nem elégül érzelmileg, mert honvágya van, mert barátok nincsenek kint, stb...

Sajnos én még suliba járok, bár dolgoztam, most nem tudtam covid miatt.

Múltkor kértem tőle hogy küldjön ha tud apunak mert nagyon rosszul van már egy ideje. Eddig nélkülözéssel így úgy tudtunk találni olcsó magán szakembereket, mert tb-re nem volt időpont stb... de így is a kaján spórolunk meg ilyeneken.

Szokás szerint megint öklendezett amikor felvetettem a témát, hogy mi nézzük ki a legolcsóbbat, biztos annyi az annyi, jobban keresgéljünk, mert neki ez sok, például a fogorvosi kezelés 18 000 ft magánban amire apámnak szüksége van. Ami tudom hogy nagyon sok, de apunak szüksége van rá, és ezt ő is tudja, de sokszor leszarja. Meg ahogy él meg mondogatja hogy Spanyolországba fog menni nyaralgatni, meg ilyenek, nem arról árulkodik hogy nagyon felhúzná a gatyáját.

Párszor mondta, hogy majd ha baj van csak szóljunk majd küld pénzt, de ahogy írtam ezt is így felvágásból, hogy neki aztán van.

Ha neki milliók vannak félretéve, jól keres, euróban ráadásul Németországban egy jó banknál... nem tudom... csak törődne az apjával vagy én vagyok a kegyetlen?