25 évesen visszakerültem a szüleimhez, viszont ferde szemmel néznek rám ha egy fiúnál akarok aludni. Mi a megoldás?

#16 Igen, neked szántam. Hát, az aggódás része oké, kérdezni oké, de ennyi erőből hol van a szülő aggódása akkor, mikor az ember külön él és heti/havi párszor látja csak a gyerekét? Érted, ennyi erőből akkor is kéne hivogatnia, hogy na hol vagy, akkor is felügyelőként meg kéne tudnia mindent a gyerekéről, hogy kit kivel mivel mit hogyan stb, akkor is akarnia kéne szabályozni.

Felnőtt emberekről beszélünk, ha annyira megbíznak a szülők a gyerekben, hogy elhiszik, az tud egyedül külön életet élni és ekkor nem is zaklatják a gyereket, akkor ez hirtelen miért változik meg, mikor hazakerül? Hirtelen miért gondolja azt ilyenkor a szülő, hogy kell a nonstop felügyelet, tudnia kell mit kivel hogyan mikor csinál a gyereke?

Lehet rá bármit mondani, de aki így kezeli a gyerekét ha az hazakerül, az nem is bízik meg onnantól a gyerekében és már nem is tekinti felnőttnek, ezért akarja nyomon követni, mint egy gyereket. Lehet csak én gondolom rosszul.

Nálam ez sosem volt gond, sosem kérdezték otthon hová megyek, sosem akartak szabályozni. Noha azért jófejségből elmondtam, de az mindig is az én egyéni döntésem volt. Sosem kellett beszámolnom.

Utsó

Okos és elgondolkodtató gondolatok

22#nek: "Noha azért jófejségből elmondtam, de az mindig is az én egyéni döntésem volt." -> ennyi. Magyarán egy normális ember nem rokkan abba bele, hogy elmondja hova megy, mikor jön -> kevesebb konfliktus/vita. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ez mi módon szabályoz.

A többi viszont persze nem okés, de lehet ha a lány is engedne, akkor a szülők is. Úgyis csak ideiglenesen költözött vissza. Nem a világ vége pár hónapig türelmesebbnek lenni a szülőkkel.

Én még mindig kiállok a véleményem mellett, miszerint lehetne sokkal rosszabb is...Pár hónapig ne pasizzon akkor a lány, ha ennyire zavarja a szülői féltés (ami szerintem is túúúúlzás, azért ennyi idősen tényleg nem kellene a lányt ennyire félteni, de ezt hiába mondja bárki a szülőnek... ez rögződött meg bennük. A lány csinálhat bármit, úgyis falba fog ütközni. Ezért írtam, hogy engedjen, beszéljen velük, változzon és akkor hátha a szülők is változnak. Ha lány visszaírna a szülőknek, elmondaná hova megy meddig és ha késik írna, akkor tuti hogy úgy gondolná a szülő, hogy "na, megnyugodhatok" és megenyhülne. Vagy nem (ugyebár ismeretlenül senki nem tudja mi a helyzet, milyenek a szülők). De én biztos kipróbálnám ahelyett, hogy lázadnék.)

Engem se féltettek így soha, pedig már 15 évesen bulikba jártam és ittam, a takarodót mindig lekéstem stb. De ha késtem írtam, ha nem aludtam otthon, akkor szóltam előre stb. Az az 1 perc nekem nem került semmibe, de a szülőnek nagyon sokat ért...