25 évesen visszakerültem a szüleimhez, viszont ferde szemmel néznek rám ha egy fiúnál akarok aludni. Mi a megoldás?

Én nem fektetek energiát a dákesz szopiba, mert nincs kinek. De lassan egy éve nincs munkám. Le se rottyantják az embert... Hiába adom le naponta legalább 1 helyre mikor 4 sehol semmi.

Ne legyél előítéletes.

10-es szerintem nekem szántad.

Azért mikor apámmal laktam és nem jött haza éjszaka eléggé agódtam és felhívtam hajnali 2 körül, hisz nem szólt, hogy céges buliban van és későn jön. Aggódni emberi dolog.

Nem tudom mi az olyan oltárian nehéz leírni egy cetlire, hogy: ma nem alszok itthon, reggel jövök. Nem fog belehalni senki.

7esnek: 26 éves vagyok, nem 75... Csak van bennem annyi empátia, hogy megértem, hogy a szülők aggódnak. A kérdező hazaköltözött, tehát együtt lakik a szüleivel, tehát kompromisszumokat kell kötni velük. Örüljön, hogy visszaengedték - sajnos nem egy olyenről hallani, hogy a szülők nem engedik vissza a gyereket, vagy lakbért kérnek cserébe.

Ha normálisan leülne a szüleivel és őszintén megbeszélné velük a helyzetet, akkor lehet meg is oldaná a problémákat. De nem, ehelyett veszekszik velük és lázad mint egy 15 éves, plusz gyakorin kérdez... Fel kell nőni és felnőtt ember módjára beszélni velük. Én örülnék ha csak ennyit kellett volna megtennem otthon, hogy felírom hogy mikor hol vagyok.

Mivel nárcisztikushoz vonzódtál, jó eséllyel a szüleid közt is találhatsz elég hasonló viselkedésűt, ezért nem kell csodálkozni sem a viselkedési stílusuk miatt. Nárcisz Coach-t ajánlom youtube-on, lehet rá ismersz konkrétumokra a videókból, segíthet eligazodni.

Jogilag az ő házukban élsz, egy adott szabályrendet követtethetnek veled. Akármennyire nem normális ez, mint ahogy az sem, hogy korlátoznak, megmondják felnőttként mit csinálj anélkül, hogy kérdeznéd, nem elfogadóak, maradiak, fejlődésképtelenek, stb..

Ha fenn áll a probléma, vagy nem lehet megbeszélni, akkor csak az a megoldás marad, ha tőlük független életet élsz.