25 évesen visszakerültem a szüleimhez, viszont ferde szemmel néznek rám ha egy fiúnál akarok aludni. Mi a megoldás?
Volt egy kapcsolatom sokáig, együtt laktunk, csúnya vége lett ezért lelki erőm nem lett volna az albérletben maradni, hazaköltöztem. A covid miatt a munkámat is elveszítettem 2 hónapja kb. Viszont már látom hogy amint lesz keresetem elköltözök a szüleimtől.
Ugyanis van egy barátság-extrákkal kapcsolatom egy velem egykorú fiúval aki egyedül él, de a szüleim nagyon konzervatívak ezért velük ilyet nem lehet megbeszélni, hogy nála aludnék vagy valami. Már unom, hogy össze-vissza hazudgálok, még ha nap közben megyek is el valahova mindig "kivel mész? Hova mész? Meddig leszel?" ha több óráig nem érek haza a jobbik eset hogy messengeren ír anyám, hogy "már mióta elmentél, hol vagy?" 20ezer felkialtójellel, a gyakoribb eset hogy felhívnak... És ha mondjuk este 9kor érnék haza (az nekik már nagyon késő) még kb köszönni se akarnak annyira duzzognak....
Én a szemükben mindig az a kis szűzies jólány voltam, hogy kéne ezt megoldani?
Nem értem, hogy a szülők miért nem látják át azt, hogy ezzel a viselkedéssel csak elűzik a saját gyereküket... Persze, azt értem, hogy elvárják, szólj ha nem mész haza éjszakára, mert csak aggódnak. De ez a duzzogás és túlféltés nagyon el tudja rontania szülő-gyerek kapcsolatot.
Próbálj beszélni velük, hogy boldog vagy ezzel a sráccal, jól érzed magad vele és biztonságban vagy vele. Hátha ez megenyhíti őket. Próbálj nem veszekedve beszélni velük - olvass utána trükköknek, hogy hogyan kezeld a konfliktusokat és taktikusan (nem manipulálva) tereld rá őket a változtatásra.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!