Tényleg csak az én gyerekeim ilyenek? A kollégium miatt "romlottak el"?

Két lányom van. Kiskorukban mindig igyekeztem arra nevelni, hogy szorgos, segítőkész lányok legyenek, akiknek nem büdös a munka. Aztán gimnáziumba elkerültek kollégiumba, mivel vidéken lakunk, és nem nagyon van a közelben színvonalas iskola. Nyáron hazautaztak, és semmit nem csinálnak. Egész nyáron buliba, meg szórakozó helyekre járnak, itthon semmiben nem segítenek, ha elküldöm őket a boltba, csak hisztiznek hogy miért nekik kell, erre ők nem érnek rá. A fiúkkal is össze vissza vannak pár hónapos kapcsolataik vannak, és hiába próbálok beszélni velük róla, mindig ellenségnek tekintenek.

Van a szomszédban egy kb velük egykorú lány, aki Pestről utazott fel, hogy gondozza a nagymamáját, ő főz, takarít, vásárol, tehát kb vezeti a háztartást. Mivel jóban vagyok a nagymamával voltunk már náluk ebédre, de a lányaim nagyon ellenszenvesen viselkedtek szégy kislánnyal. Pedig finom ételeket főz, gyönyörűen rendben van tartva a kert és én a lány párját is megismertem, egy nagyon kedves fiú. A lányaim meg otthon mindig csúnyákat mondanak róla, hogy biztosan "pesti ri**nc" meg hogy milyen sznob. Az tény hogy csinosan öltözik mindig meg meg van csinálva a haja meg a körme, meg eljár edzeni, de ezért nem kéne bántani. Én nagyon megkedveltem a lányt néha átjön ha segíteni kell valami szerelni, de a lányaim olyankor ki sem jönnek a szobájukból.

A kollégium miatt csúszott volna félre a nevelés, vagy az apa hiány miatt (egészen kiskorukban hunyt el a férjem). Tőlem biztosan nem ezt látták példának.