Egy anyának miért kell mindig azt hangoztatnia, hogy ő mennyire szép?

Az, hogy valószínűleg a kérdezőnek is van problémája önmagával, még nem teszi normálissá az édesanyja viselkedését. Ha nekem kellene azt hallgatnom, hogy anyám mennyivel jobb nő nálam (és ő is világ életében gyönyörű volt, most is sokkal szebb, hiába az a plusz 25 év), akkor én is rászólnék. Első körben nem beszólnék, mert nekünk szerencsére egészségesebb a kapcsolatunk, de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy anyám soha nem pocskondiázott, sőt inkább dicsért, segítette, hogy fejlődjön az önbizalmam.

Kérdező, neked annyit tanácsolnék, hogy próbáld meg megbeszélni vele. Kérdezd meg, miért hangoztatja ezt ennyire, miért próbál téged lejjebb nyomni, és meséld el, milyen érzés ez neked. Tudom, hogy nehéznek és hajmeresztőnek tűnik, de vagy ez, vagy tovább keseregsz magadban... (tudom, hogy valószínűleg nem lesz nyitott egy ilyen beszélgetésre, de te elmondhatod magadról, hogy mindent megpróbáltál, utána pedig emlékeztetheted, hogy erről már szerettél volna beszélni vele, ne csinálja már / egyszerűen magasról tehetsz rá.)

(Valószínűleg az áll ennek a hátterében, amit írtál is: semmi olyat nem ért el az életében, amit szeretett volna, (szinte?) egyetlen dolog, amire büszke lehet az a szépsége, az pedig ahogy öregszik egyre inkább megfakul, be van pánikolva, kapaszkodik belé, és ez ilyen furcsa kijelentésekben nyilvánul meg.)

Nem olvastam a kommenteket, így a továbbiakra nem tudok reagálni érdemben, ellenben a kérdésben foglaltakra rendkívül elkeserítő, hogy ennyi lehúzó komment jött.

Át tudom érezni a kérdező fájdalmát, 14 évesen engem is azzal vegzált a kapuzárási pánikos anyám, hogy ennyi idősen jobban nézett ki, mint én. Sőt még 38+ évesen is. Rettentően fájt akkor, testképzavar is alakult ki nálam emiatt. Nem voltam egy strandon vagy 10 éve, nem mellesleg ez az első nyár, amikor nem rejtegetem magam hosszú göncökbe, hogy mennyire gusztustalan lenne a testem rövidnadrágban mások számára a 40 fokban. Amikor jött át hozzánk barátom, gyomorgörcsöm volt amiatt, hogy mi van, ha ő jobban tetszik neki esetleg. Azóta is azzal poénkodik, ha kérdezi valami ismerős, hogy én apámtól örököltem a szépségemet és hogy mennyire nem hasonlítok rá…

Nagyon meg tudja nyomorítani az ember lányának lelkét, ha így kell felnőnie.

Én többé-kevésbé megértelek, mert nekem a nővérem volt mindig ilyen. Magát mindig dicsérte (és mindig csak a külsejét), arról beszélt, hogy mindenki odavan érte, engem pedig mindig leszólt, és nem mulasztotta el elújságolni, hogy hányan mondták azt, hogy ő jobb csaj mint én.

Elhitette velem, hogy ez a világ egyik legfontosabb kérdése, amiben én alulmaradok, ezért értéktelen vagyok (egyébként nem vagyok csúnya, tulajdonképpen egész szép vagyok, csak ő szebb).

Bőven 20 fölött jöttem rá, hogy a szépségnek nem itt van a helye (nem is méregetem már az értékem a húspiacon) és nem is erről szól. És rájöttem arra is, hogy neki is megvannak a bajai magával, a személyiségével, ő is fél, hogy nem szerethető, és ez az örökös szépségfétis neki egy biztos pont, amibe kapaszkodik. Ez az ő megküzdési stratégiája. Például ha olyan társaságba menne, ahol attól félne, nem találják majd őt elég érdekesnek vagy szimpatikusnak, biztos, hogy felvenne valami dögöset, és azt mondaná, mindenki az ő lábait fogja nézni.

Nekem már nem szól be, szerintem rájött, hogy durva volt velem és rosszat tett. Én pedig elfogadtam őt, és igyekszem lelki támasz lenni, ha szüksége van rá, hogy ne csak a hosszú lábaira számíthasson :).

Lehet, hogy az anyád is ilyen. Ebben csak az az egy igazán rossz, hogy rád is kivetíti, és versenyt csinál belőle, amiben te vesztesnek, ő meg győztesnek érezheti magát, csak hogy a saját önbecsülését növelje. Talán nincs is tisztában vele, milyen károkat okoz neked ezzel. Ha viszont beszólás nélkül nem kezd versengeni, inkább ne szólj be neki, mindketten jobban jártok.

Most van anyudnak párja vagy egyedül van?Csak azért kérdezem mert ha nincs párja lehet szeretne valakit magának hogy ne legyen egyedül.Amúgy ha valaki folyton arról beszél hogy ő milyen gyönyörű és tökéletes az elég gáz és fárasztó is lehet és nevetséges főleg 50 évesen.Beindulnak a nők ebben a korban én is úgy látom.Biztos szép anyukád de azért mással is foglalkozhat és másról is beszélhet nemcsak a maga dicsöítése legyen már a téma.Ez egyébként nem korfüggő.Nekem is volt hasonló ismerősöm de nem ennyire volt ilyen mint a te anyud de értem miről beszélsz.

Nem vagyok irigy típus de eltudom képzelni hogy mennyire unalmas lehet már ezt hallgatni mindig ahelyett hogy normális anya-lánya programokat csinálnátok

A kattant bohóc kifejezés nagyon tetszett, találó!!

Egy 50-es nő soha nem fogja annyira érdekelni a palikat, mint egy huszonéves. És MINDIG van fiatalabb. Ha valaki ennél a témánál van leragadva középkorúként is, annak nagyon sekélyes élete van. Ezek a hibbant tyúkok akarnak versenyezni a huszonévesekkel, miniruhában, meg ráncosra szolizva . Szánalmas erőlködés. Arról nem is beszélve, hogy miféle anya az, aki így viselkedik a lányával...

"ha folyton azt vágja a fejemhez, hogy én nem érek annyit, mint ő. A húspiacon a 25 évem még mindig többet ér, és ez fáj neki."

Sehol nem írod, hogy ilyent mondott. Mást mondott, csak így fordítod le magadnak. Anyád kicsit kattant, de nincs azzal semmi. Te viszont egy görcs vagy. Az esküvős esetnél is te szóltál be neki először. Rá kell hagyni és kész. Te nagyon rá vagy pörögve arra, hogy nincs senkid 25 évesen és emiatt vagy ilyen frusztrált. Ha lenne valakid, lexarnád, hogy anyád mit gondol magáról 50 évesen.

"Egy 50-es nő soha nem fogja annyira érdekelni a palikat, mint egy huszonéves. És MINDIG van fiatalabb. "

Tudod, egy normális 50-es pasi nem kezd 20 évesekkel, ha nem akarj amagát kiröhögtetni és ha normális kapcsolatot keres.